5. fejezet.

-Nem. Nem. Most nem tudok! Ma este nem! Majd! Oké, rendben! - erre ébredtem. Nem fordultam meg, mert tudtam, hogy Niall biztosan telefonál. Idegesnek hangzott. - Figyelj! Most mennem kell, de ne aggódj, időben végezni fogok! - gyorsan beszélt.
Éreztem, hogy a súlya lenyomja a matracot a hátam mögött. Gyorsan becsuktam a szemem.
- Kelj fel, édes! - suttogta a fülembe. Lassan kinyitottam a szemeimet. Édesen nézett le rám. - Jól aludtál? - bólogattam, ezzel egy kis mosolyt csalva arcára. - Izgatott vagy a ma esti randink miatt? - szájam elhúztam egy picit. Nevetett. - Persze, hogy az vagy. - mondta, ahogyan felállt az ágyról. Én is felültem. Jobban éreztem magam, mint tegnap este.
- Hogy érzed magad? - vállat rántottam.
- Jobban , mint tegnap. . . öhm, Niall! Kivel beszéltél az előbb telefonon? - kérdeztem idegesen.
- Csak a főnökömmel. - válaszolt szigorúan.
- Van munkád? Mit csinálsz? - kérdeztem meglepetten.
- Egyfajta hírvivő vagyok. - Miért ilyen fura? Ilyen nagyon sötét? Mielőtt akármit mondhattam volna kiment a szobából. Utálom mikor ezt csinálja, itt hagy gondolkodni.
Pár perc múlva néhány pirítóssal tért vissza.
- Én elmegyek zuhanyozni, te addig eszel. - mondta amint a fürdőszoba irányába indult. Hirtelen megfordult. - Ohh, és ne menj el. Zárva van. - vigyorgott. Szemeimet forgatva haraptam bele az egyik pirítósba.
- Várj, Niall! Nem beszélünk a tegnap estéről? - kezeivel az ajtó kilincsét szorította.
- Majd vacsoránál. - hangjában hűvösség bujkált, szóval hagytam. Egyelőre biztosan. Maga után becsukta az ajtót. Amint meghallottam a víz hangját, felálltam. A nappali fele tartottam. Minden zárva, sehol egy holtest. Ez jó. De valami nagyon fura ebben a nappaliban. Sehol egy családi fotó? Nincs családja?
A könyveit kezdtem el nézegetni. Mindegyik nagyon régi könyv volt, mint a Hardy Boys és Sherlock Holmes. Kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet a könyvei iránt, egészen addig míg észre nem vettem, hogy az egyikből valami kilóg. Elvettem a könyvet és lapozni kezdtem. Egy fénykép volt az. Niall és egy másik fiú. A karjaik egymás vállán hevertek. Úgy látszik nagyon közeli ismerősök voltak. Nagyon hasonlítottak egymásra. Padló nyikorgást hallottam a hátam mögül, és egyből megugrottam. Niall arckifejezése elárulta, hogy egyáltalán nem örül annak, hogy itt talál. Éreztem, hogy elpirulok, mikor rájöttem,hogy csak egy törölközőt visel, ami hanyagul fogta körbe a csípőjét. Gyorsan mellém sétált, és kikapta kezemből a képet. Meg kell mondanom, nagyon sexy volt egy szál törölközőben, vizes hajjal. Ezt a gondolatot megpróbáltam mélyen magamba nyomni, mikor a képet nézegette, és egy nagyot sóhajtott.
- Ő a bátyám. -sóhajtott még egyet le nem véve szemét a képről.- Greg.
Bólogattam. Hirtelen a lábaim nagyon érdekessé váltak. Rosszul éreztem magam, bár ha az embert bezárják egy házba ez előfordul. Visszarakta a képet a könyv lapjai közé, majd engem bámult. Nagyon igyekeztem, hogy tekintetem arcáról ne vándoroljon le a csípőjére.
- Ideges vagy? - gúnyolódott. Belenéztem a szemeibe. Alsó ajkamat harapdálva gondolkodtam, hogy mit is mondjak neki. Közelebb lépett hozzám.
- Akarlak. -suttogta. Hangjától egész testem megremegett. Hideg leheletétől a hideg végigfutott a gerincemen. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogyan még mindig rendíthetetlenül ott álltam. Ajkait finoman enyéimre nyomta. Ez nem vallott rá. El sem tudtam képzelni, hogy Niall finom is lehet. De tévedtem. Itt a bizonyíték. Ajkai szinte csak súrolták enyéimet. Harcolnom kellett volna. Megakadályozni, hogy megcsókoljon, de csődöt mondtam. Az irányítása alatt tartott. Amikor nyelvével utat akart törni magának ellöktem magamtól. Ez már túl sok volt. Azért ennyire még nem kapott meg. Legalábbis egyelőre. Hátralépett majd kacarászott egyet.
- Hazaviszlek, hogy el tudj készülni az esti randinkra. - mondta, ahogyan elindult a fürdőszoba fele, ahonnan vissza sem tért addig míg teljesen fel nem öltözött.
Amikor kirakott a házam előtt, sietősen megindultam. Nagyon aggódtam Becca miatt. Igyekeztem, hogy minél hamarabb bejussak azért, hogy lássam Becca-t elnyúlva a kanapén fején egy jégözönnel a fején. Másnapos.
- Hol a fenében voltál? Mister McDreamy-vel? - kérdezte kicsit gúnyosan.
- Nem. Niall-el voltam. Mister McDreamy bedrogozott, és meg akart erőszakolni a kocsija hátsóülésén.
- Mi? Most komolyan? Hogyan jutottál ki? - ugrott fel.
- Niall. - szemöldökei az egekbe emelkedtek.
- Niall hogy a fran-
- Figyelj! Hosszú történet, de mindent elmagyarázok, amint visszajöttem a randimról.
- Randi? Kivel? Niall-el? - bólogattam. Fejét rázva feküdt vissza a kanapéra.
- Ja, és szép kis szívás mellesleg. - mondta. El is felejtettem. Ujjaimat végighúztam az érzékeny területen. Ahogyan hozzáértem összerezzentem picit. Fájt. Még mindig le voltam döbbenve, hogy ezt csinálta, de ismét Niall-ről beszéltünk, szóval próbáltam témát váltani.
- Nem hagytalak ott a club-ban igaz? - mondtam a dzsekimet levetve.
- Igazából, fordítva. Én hagytalak ott téged. Totál gázos voltam, fogtam egy taxit és hazajöttem. - Szemeimet forgattam. Nem mintha már számítana.
Gyorsan beugrottam a meleg víz alá relaxálni. Annyi kérdés kavargott a fejemben, amit meg akartam kérdezni Nall-től ma este. Mint például a munkája, a bátyja, és természetes magáról. Nem rettegtem a randitól. Igazából ez egy lehetőség volt, hogy jobban megismerjem Niall-t.
Amikor kiszálltam a tus alól a telefonomra pillantottam. SMS-em jött Niall-től. Nem emlékeztem, hogy megadtam volna neki a telefonszámomat. De végül is mikor vele vagyok semmit nem csinálok szabad akaratomból. Bizonyára beírta a számát a telefonomba, míg én aludtam.
Niall: vegyél fel valami szépet hercegnő, valami könnyen levehetőt
Lillie: álmodj csak tovább Horan
Niall: oh, abban biztos lehetsz. 
Szemeimet forgattam válaszán. Letettem a telefonomat az éjjeli szekrényemre, és elkezdtem készülődni.

**
- Itt van! - szólt Becca a konyhából. Kisétáltam a szobámból egy csőfarmerben meg egy virágos felsőben. Niall a kanapén ült. Mikor meglátott felállt, és rám mosolygott.
- Készen vagy szépségem? -bólintottam, ő meg elvezetett az autójához.
Niall is jól nézett ki. A szokásos V kivágású fehér pólóját és egy farmert viselt.
Rövid út után egy kis kávézó előtt álltunk meg. Átszaladt az autó másik felére, hogy kinyissa nekem az ajtót. Gyengéden átkarolta a derekamat és bevezetett a kis kávézó ajtaján.
– Nagyon sexy vagy ebben a nadrágban, Lillie. - suttogta a fülembe, miközben a pincért vártuk, hogy elvezessen minket az asztalunkhoz. Éreztem, hogy kezei vándorolni kezdtek a fenekem felé, de mielőtt odaérhetett volna oldalba böktem.
- Ne itt, Niall.
- Oké. Akkor majd otthon. - éreztem, ahogyan vigyorog, én persze csak a szemeimet forgattam.
Végre elvezettek az asztalunkig. Helyet foglaltunk egymással szemben. Niall rendelt egy üveg bort mielőtt ismét rám vigyorgott volna.
- Már nagyon vártam a ma estét. Mesélj magadról, Lillie. Ki vagy? Mit szeretsz? Mesélj.
- Hát. Szeretem a hosszú sétákat a tengerparton és -
- Hahahahah. Nagyon vicces vagy. Most komolyan.
- Nyitott könyv vagyok, Horan. - ezen elvigyorodott.
- Hmm, remek. Szóval hány pasid volt előttem?
- Nem vagyok veled, de amúgy kettő. Miért?
- Csak kíváncsi vagyok. És te az enyém vagy – bökött ujjával a nyakamon lévő szívás fele. - Az ott bizonyítja. Valójában, eléggé jól áll neked. Szeretnél még egyet? - állkapcsomat összeszorítottam, és rosszalló pillantásokat vetettem felé. Reakcióm láttán csak nevetett. - Csak vicceltem, bébi. Szóval a kedvenc színed, filmed és virágod? - szemöldökeimet ráncoltam.
- Mi ez? Olyan , mint a húsz kérdés?
- Csak válaszolj a kérdésre, Lillie. - szemeimet forgattam, de végül is válaszoltam
- Sárga, Juno, liliom. - válaszomon elmosolyodott, és rendelt nekünk valamit.
- Rendben. Mi volt a legmerészebb dolog, amit egy fiúval csináltál? - a bort visszaköptem a pohárba. Most ez komoly volt?
- Erre nem válaszolok. - mondtam visszafojtott lélegzettel.
- Miért nem?
- Mert ez-ez, nem a te dolgod! - vágtam vissza neki. Arca megmerevedett.
- A te dolgod az én dolgom is. Oké? Szóval csak mond el. - a végére megenyhült az arca. Sóhajtottam.
- Nem vagyok szűz, ha ez érdekel. - bólintott. Mintha picit dühösnek látszott volna, hogy ezt már valaki elvette tőlem. De hát megtörtént.
- Hány éves vagy? - váltott témát.
- 18. Te?
- 21. - megköszönte a pincérnek a vacsorát, amit letett elénk.
- Most én jövök a kérdezgetéssel. - mondtam, olyan határozottan, ahogyan csak tudtam.
- Oké. - mondta, és várta, hogy folytassam.
- A hegek, Niall. Honnan vannak?
- Ne ezt. - mondta feszülten. Veszekedni akartam vele, de megállított. - Ne ezt Lillie, kérlek. - sóhajtottam, és mást témát kerestem.
- Mi történt a club-ban. Úgy értem Alex után .. - még feszültebb lett.
- Mikor megláttam, hogy kihozott a club-ból , követtelek. Várnom kellett, míg lerak, hogy biztos legyek benne, téged nem bántalak - rám nézett. Bólintottam, hogy folytassa. - Mikor meggyőződtem róla, hogy így van, uhhh, rendbe raktam. Aztán elvittelek a lakásomra.
- Sosem kérdeztem, mi történt Alex-el. Végül is mit csináltál vele? - éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben ver.
- Semmi olyant ami miatt aggódnod kéne. Soha többé nem fog hozzád érni. - kerülte ki az eredeti kérdést. Egy pillanatig az ételére koncentrált. Evett egy keveset.
Belém fagyott a levegő, amikor megláttam az ízületeit. Mikor észrevette, hogy azokat bámulom, gyorsan elrejtette előlem. Szörnyen néztek ki.
- Niall, te . . . ugye nem ölted meg? - tekinteté rám szegezte.
- Természetesen nem. - pislogott, majd nagy levegőt vett mielőtt folytatta volna. - Csak megadtam annak a kis pöcsnek, amit érdemelt, azért amiért rád tette a kezeit. - köpte összeszorított fogai közül.
- És ez rossz? - kérdeztem félénken.
- Nos, mondjuk azt, hogy bele telik egy kis időbe míg felépül.
- Én nem róla beszéltem. - Niall tengerkék szemeit rám meresztette, majd tekinteté az ujjaira vitte.
- Nem. Rendben vagyok. - úgy tűnt meglepődött kérdésemen. - Nem tudtam, hogy érdekel.
- Érdekel, Niall. Érdekel. - sóhajtottam., és az asztalt kezdtem el bámulni. Tekintetem rá vezettem. Arcán mosoly ült. Nem az az ördögi, amit általában mutatni szokott, hanem egy szinte már meleg mosoly. Miután az asztalra tett valamit kezét felém nyújtotta.
- Gyere. Haza viszlek.
Kivezetett a kocsihoz. Meglepődtem, hogy nem akarta hogy haza menjek vele. Niall-nek még mindig voltak titkai. És én nem adom fel.
- A szüleidnek csodás gyerekük van. - mondta, ahogyan megállt a lakásom előtt. Elfintorodtam.
- A szüleim. Nem túl jó téma. - válaszom hallatán felhúzta szemöldökeit. - Egy újabb történet egy újabb alkalomra.
- Szóval tetszett a randink? Eléggé ahhoz, hogy belemenj egy másodikba is? - vigyorgott.
- Van más választásom? - vigyora egyre szélesebb lett.
- Nincs.
- Akkor holnap találkozunk. - mondtam ahogyan ki akartam szállni a kocsiból, de visszarántott.
- Alig várom. - suttogta. Ajkaink majdnem összeértek, majd elengedett. Sokkos állapotban szálltam ki a kocsijából, és néztem ahogyan elhajt. Ujjaimmal végigsimítottam ajkaimat. A francba. Kezdem megszeretni ezt.
Ahogyan beértem a lakásba, elmentem Becca mellett, majd álmodozva dőltem le az ágyamra.
Niall: Jó éjt édes! Rólad fogok álmodni! 
Olvastam el az üzenetet amit az imént kaptam.
Lillie: Neked is jó éjt, Horan. 
Leraktam a telefonomat, és behunytam a szemeimet. Niall volt az , aki eszembe jutott.
Van egy sötét oldala. Erőszakos. És a múltja. Van egy olyan érzésem, hogy az sem volt fenékig tejfel. Elhatároztam, hogy kiderítek róla mindent. Viszont volt egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni az amit majd találni fogok. De már túl késő volt. Ez az ajtó félig nyitva állt, és nem akartam bezárni. Ki akartam róla deríteni mindent, akkor is ha ez nem fog mind tetszeni. Úgy éreztem, hogy egy ideig nem fog elmenni a közelemből, és őszintén, nem is akartam.