7. fejezet.

Niall kinyitotta a lakása ajtaját nekem. Még most sem tudom, hogy miért mentem bele, de itt vagyok. Bevezetett a konyhába, és megkérdezte, hogy kérek-e egy sört, míg ő elvett egyet magának.
- Most akkor tényleg nem fogod elmondani, hogy szerezted azt a sebhelyet? - hoztam fel megint a témát.
Sóhajtott és kortyolt egyet a söréből.
- Elestem munka közben.
Ezt nem fogom bevenni.
- Tényleg, Niall? Tényleg?
- Igen. Vittem valamit és elestem. Ennyi. - nem mondott többet. Hát úgy döntöttem, hanyagolom a témát.
- Szabad kérdezgetnem téged vagy...?
- Mit szeretnél tudni? - vigyorgott.
- Amióta megkérdezted azóta úgy érzem, hogy nem volt fair . . . Hány barátnőd volt eddig?
- Nem vagyok szűz, ha ez érdekel. - gúnyolódott velem.
- Komolyan, Niall. - mondtam idegesen. Sóhajtott.
- Barátnő? Körülbelül 3 egész életemben, de ide nem számít bele az akivel lefeküdtem.
Lehajtottam fejem, és a számat kezdtem el harapdálni. Niall közelebb csúszott hozzám. Éreztem a teste melegét.
- Sajnálom. Nem kellett volna ezt mondanom.
- Nem. Rendben van. Körülbelül? - egyre idegesebb lettem.
- Rengeteg.
Bólintottam. Nem akartam többet tudni.
- Mi a helyzet veled? - kérdezte. Éreztem, hogy elvörösödöm.
- Kétszer. Először, mikor leges legelőre. A második meg hiba volt.
- Miért?
Feszült lettem. Nem szerettem erről beszélni. Ez már . . egyszerűen csak utáltam ilyenekről beszélni.
- Egyszerűen csak hiba volt. - ez volt minden amit mondtam. Ha Niall tarthat titkokat, akkor én is megtehetem. Felsóhajtott.
- Meg tennél velem valamit? - fogta meg a kezem. Bizonytalanul bámultam rá.
-Mit?

Vigyorgott és kivezetett a kocsijához. Egész úton nem mondott semmit, még akkor sem mikor kérdezgettem.
Végül egy kis tónál álltunk meg. Idegesen néztem rá.
- Menjünk fürdeni. - mondta vigyorogva. Szemeim nagyok lettek.
- Niall. - nyafogtam.
- Nem teljesen meztelenül, csak fehérneműben. - mondta , miközben játszadozott a leggings-em szélével.
- De hideg van. - csak kifogásokat próbáltam keresni, hogy ne kelljen bemenjek a vízbe. Őt ismerve biztosan bepróbálkozik valamivel,megint.
- Ne legyél már félős , Lillie! Gyerünk! - kicsit szigorú volt.
Kiszállt a kocsiból, és átjött az én felemre. Kinyitotta a kocsi ajtaját nekem. Pár másodpercig hezitáltam, de aztán rájöttem, hogy úgy is mindegy. Valamivel úgy is rávenne.
Niall szélesen mosolygott miközben levette a ruháit. Hamarosan csak egy boxerben állt előttem.
- Te jössz, hercegnő.
Egy percig őt bámultam, majd bólintott, hogy kezdjem már el.
Levettem a felsőmet, majd a blúzomat, felfedve előtte a melltartómat. Arcán nevetséges vigyor jelent meg, mikor lehúztam a nadrágomat, és csak egy csipkés bugyiban meg egy melltartóban álltam előtte.
Kinyújtotta felém a kezét. Tétován megfogtam.
Elvezetett a móló végéhez, majd engem bámult. Tenger kék szemei tele voltak gyengédséggel és ártatlansággal. Még sosem láttam ezelőtt ilyennek. Tetszett nekem, nagyon is.
Lehajolt és megpuszilta a kulcscsontomat.
- Gyönyörű vagy. - suttogta a fülembe.
Szavaitól borzongás futott végig a gerincemen. Szívem egyre gyorsabban és gyorsabban vert.
Elengedte a kezem és, beugrott.
Mikor feljött, vizes tincsei arcába hulltak. Muszáj volt nevetnem.
Kisöpörte őket , majd felnézett rám.
- Bármennyire is imádom ezt a látványt. - mondta. Szavai hallatán elpirultam. - Gyere ugorj be.
Mély levegőt vettem, majd tettem pár lépést hátra. Amikor azt hitte, hogy már ugrom, hirtelen megfordultam és elkezdtem szaladni az ellenkező irányba.
- Óh, biztos, hogy nem! - hallottam amint utánam kiáltja. Ettől csak gyorsabban kezdtem el szaladni.
Egészen addig szaladtam, míg nem találtam pár bokrot, hogy elrejtőzhessek. Elbújtam mögéjük. Erősen vissza kellet tartanom a nevetést, mikor egy csurom vizes Niall elszaladt mellettem. Pár perc után előbújtam. Kezdtem nagyon fázni.
Körülnéztem. Sehol sem láttam Niall-t. Elindultam a móló fele. Fél úton oda fele, valaki megfogta a csípőmet, és megfordított. Ijedtemben sikítottam.
Szembe találtam magam egy ördögi Niall-el. Könnyedén átdobott a válla fölött. Fészkelődtem. Könyörögtem neki, hogy tegyen le, de persze, hogy nem tette.
Át kocogott velem a mólón. Már tudtam, hogy mire készül.
- Niall ne! - nevettem. - Ne tedd!
Most már ő is nevetett. Hirtelen a levegőben találtam magam.
A hideg víztől csak még éberebb lettem. Mielőtt feltörtem volna a felszínre egy csobbanást hallottam magam mellett, amit millió kis buborék követett. Egy alakot láttam, ami csak is Niall lehetett. Feljöttem, és keresni kezdtem. Mikor sehol sem találtam ideges lettem, de mielőtt akármit is tenni tudtam volna, kezeket éreztem a csípőmön, amik lerántottak a víz alá. Kinyitottam szemeimet a víz alatt , és Niall-el találtam szembe magam. Még a víz alatt is képes arra az ördögi mosolyra.
Közel húzott magához és megcsókolt. Nem ellenkeztem, mikor nagy kezeivel még közelebb húzott magához. Fel tolt minket a felszínre. Még mindig karjaiban tartott, de megszakította csókunkat. Csak bámult engem, én meg őt.
Niall bezárta a teret köztünk. A szívem hevesen kezdett verni. Ismét megcsókolt.
Ajkai gyengédek voltak, és melegek Az enyéim valószínűleg jég hidegek voltak az övéhez képest. Niall érezhette, mert még közelebb húzott magához. Kezeit derekamon összekulcsolta. Mellkasaink összeértek. Megpróbált felmelegíteni.
Lábaimat csípője köré fontam, ahogyan csókunk elmélyült. Éreztem, hogy nyelve bejutásért könyörög, és most hagytam, hogy megtörténjen. Éreztem, hogy Niall belemosolyog csókunkba, mikor nyelveink találkoztak.
Nem tudtam megállítani a kezeimet. Ujjaimat nedves hajába vezettem.
Levegő után kapkodtunk. Niall lenézett rám, és megpuszilta hideg orromat.
- Menjünk, melegítsünk fel téged, bébi. - mondta, ahogyan kiemelt a vízből, és a kocsija irányába indultunk el.
Elvette a ruháinkat, és felkapcsolta a fűtést az autóban. Mindketten reszkettünk az esti ,hideg levegő miatt. Még mindig éreztem csókunk izét a számon, ahogy kezdtem elaludni a kellemes melegben.
Minden világossá vált. Beleszerettem. Végérvényesen és visszavonhatatlanul.

Niall szemszöge.

Lillie-re néztem, ahogyan megálltam a házam előtt. Olyan édesen aludt , mint egy angyal. Még mindig remegett.
Rosszul érzem magam amiatt, hogy ennek tettem ki. Valószínű, hogy beteg lesz, de ez csak egy újabb ok arra, hogy vigyázzak rá. Már valamennyire megszáradtam, így hát felöltöztem, mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, hogy Lillie-t bevigyem a házba. Kinyitottam a kocsi ajtaját, majd 'menyasszonyi stílusba' a karjaimba vettem.
Felvittem a szobámba, és óvatosan leraktam piciny kis testét az ágyra. Rá adtam az egyik pólómat, majd jól betakartam, hogy biztosan melegben legyen.
Magamra vettem valami kényelmeset, és gyengéden mellé feküdtem. Arc vonásait csodáltam. Sötét barna haja félig száraz volt már. Védelmezően csípője köré fontam karomat, arcomat hajába temettem, és így aludtam el ,egyenletes légzésének ritmusára.
Gyönyörű volt. És az enyém. 

6. fejezet.

- Lillie! Lillie, kelj fel! Kelj már fel! - mondta Becca egyre hangosabban, miközben az arcomat bökdöste.
- Mi az? - kérdeztem álmosan.
- Munkába kell menned.
- Csak 3-kor.
- Szóval egészen addig akarsz aludni? Lusta dög!
- Nem. Azt hiszem, hogy nem. – toltam el magam az ágytól.
Becca győzelemittasan mosolygott. Elvettem a telefonomat az éjjeliszekrényről.

Niall: Olyan békésen alszol. xx

A szívem egy másodpercre megállt. Figyelt miközben alszom? Hogy?
Nem tudom mért lepnek meg ezek a dolgok. Már hozzá kellett volna szoknom.

Lillie: Most honnan tudod? :/
Niall: Talán belopództam.
Lillie.: ….
Niall: Tudnom kellet, hogy jól vagy, biztonságban.

Szívem ismét vacakolni kezdett. Már megint az én biztonságomról beszél. Nem értem. Egyáltalán miért érdeklem őt? Miért kell mindig ennyire . . . birtoklóan viselkednie?

Lillie: Kösz. Ma valószínű a munkából kell elvigyél randira.
Niall: Hol dolgozol?
Lillie: Starbucks. Közel a lakásomhoz.
Niall: Oké. Találkozunk este hercegnőm. ;)Lillie: Köszi.

Ledobtam a telefonomat az ágyra, és beugrottam a zuhany alá. Nem nagyon tetszett, hogy Niall éjjel bejött a lakásomba, majd nézett miközben alszom. Úgy éreztem, hogy nem biztonságos a hely, hogy akárki megteheti ezt.
Kiléptem a zuhany alól. A hajamat felkötöttem, felvettem a munkaruhámat.
Gyalog kellett mennem, mivel Becca autója szervizben van holnapig.
Ahogyan beértem a munkatársam Phil-el találtam szembe magam
- Szia, Lil! - köszöntött, miközben egy kávét nyújtott át egy ügyfélnek.
- Helló Phil! - csatlakoztam hozzá a pult mögött.
- Gyalog jöttél?
- Igen. - rázta meg a fejét.
Phil aranyos. Igaz néha idegesítő tud lenni. Mikor nagyon erősen próbálja elmondani a véleményét valamiről. De már megtanultam kezelni.

- Hallottad, hogy az egyik belvárosi club mellett egy srácot találtak félholtra verve? - szólalt meg Phil pár óra munka után. Lefagytam. Hátat fordítottam neki, és próbáltam nyugodt maradni.
- Tényleg? Ez őrület! Nem emlékszel a nevére? - imádkoztam, hogy ne Alex-et mondjon.
- Öhm, valamilyen Alex.
Rám tört a feszültség. A francba. Tudom, hogy meg akart erőszakolni, és azt is tudom, hogy megérdemelte, de Niall majdnem megölte.
- Ja. A félholt alatt mit értesz? - lassan felé fordultam.
- Hát pár kivert fog, borda törés, kórház.
Légzésem kezdett felgyorsulni. Jézusom, Niall! Mit tettél?
- Lil ! Jól vagy? Sápadtnak látszol. - nyeltem egy nagyot, és erőltettem egy mosolyt.
- Igen! Persze, csak ez az egész, őrület!
Bólintott egyet, majd szégyenlősen témát váltott.
- És mit csinálsz ma este? - kérdezte.
- Hát, lényegében, randim lesz.
- Óh! Kivel? - kíváncsiskodott.
- Niall. Niall Horan. - válaszomra felkapta fejét.
- Tényleg? Nem úgy néz ki , mint a te eseted. Légy óvatos vele.
- Miért kéne óvatosnak lennem? - bár már tudtam a választ.
- Azt hallottam, hogy őrült. Veszélyes. - sóhajtottam, és levettem a kötényemet.
- Kösz. - mondtam élesebben, mint ahogyan akartam.
Utam az ajtó fele vezetett ,mikor Phil elkapta a csuklómat.
- Hé. Sajnálom. Nem akartam ítélkezni, csak szerintem te találsz jobbat is.
- Értem én. - nevettem. Megpróbáltam ellökni magamtól, de nem hagyta.
- Ne haragudj, én csak pró- valaki keményen ellökte tőlem Phil-t.
Niall.
Niall dühtől remegő teste előttem állt, eltakarva ezzel Phil-t.
- Vedd le a kezeidet róla. - mondta.
Phil védekezésképpen maga elé emelte kezeit.
- Nem bántottam őt, esküszöm. - Niall tett pár lépést felé, de vállánál fogva visszaráncigáltam.
- Jól vagyok, Niall. Tényleg. Gyere. Csak menjünk már. - pár másodpercig hezitált, de végül velem jött.
Beszálltunk a kocsijába, és éreztem a feszültséget körülöttünk. Állkapcsa megfeszült, kezei ökölbe szorultak a kormánykerék körül. Pár perc után megtörtem a csendet.
- Niall?
- Igen? - sóhajtotta.
- Nem bántott. Esküszöm! - tekintetét még mindig az úton tartotta.
- Flörtölt veled.
- Nem. - sóhajtottam.
- Ne merj hazudni nekem, Lillie!
Idegesen az ujjaimmal kezdtem el játszadozni, de nem válaszoltam . Nem igazán tetszett neki a játék.
- A fenébe is Lillie! Válaszolj! - ordított rám. Megijesztett.
- Jól van, igen! Igen, flörtölt! Rohadtul ne ordibálj velem! - vágtam vissza.
Niall hirtelen átkanyarodott az út másik felére. Visszafele indult.
- Mit csinálsz?
Rájöttem, hogy a Starbucks fele tart. Vissza a munkahelyemre.
- Meg fogom mondani annak a rohadéknak, hogy mi a pálya. - hörögte.
- Niall, ne! Komolyan mondom! Ne!
Tudomást sem vett rólam, egyre csak gyorsított. Bámultam őt, mikor hirtelen eszembe jutott valami. Kinyitottam a kocsi ajtaját, felkészülve , hogy kiugrom, amikor Niall visszarántott, és becsukta az ajtót.
- Te teljesen megvesztél? - kiabált velem.
- Mi mást tehettem volna? Nem figyeltél rám! - mondtam, mikor hirtelen lefékezte a kocsit.
- De ez nem jelenti azt, hogy megpróbálhatsz kiugrani egy rohadt autóból, amikor az még megy! Meg is halhattál volna! - az egész teste remegett, és szemeit ismét elárasztotta az a végtelen sötétség.
- Sajnálom. Oké? Csak hagyd békén Phil-t! Kérlek.
Nem nézett rám, csak sóhajtott. Megfordította az autót, és utunk most már az eredeti úti célhoz vezetett.
Végül egy kis olasz étterem előtt álltunk meg. Mielőtt kiszállhattam volna, nagy kezeit az enyéimre tette.
- Sajnálom ha megijesztettelek. - mondta halkan. - Soha nem is akartam felemelni a hangomat rád.
Sóhajtottam. Nem sokat segített, de ismét azt a gyengéd oldalát mutatta. Aranyos volt.
- Rendben van, Niall. Csak hallottam, hogy Alex is kórházba került, és nem szeretném Phil-nek is ezt a sorsot.
Niall mély levegőt vett, és megpuszilta a kezem.
- Menjünk enni.
Kiszálltunk a kocsiból, és úgy éreztem kissé alul öltöztem ehhez az estéhez. Niall egy inget viselt, sötét farmerrel. Rajtam csak egy legging volt és egy kinyúlott pulóver. Aranyos.
Megtaláltuk az asztalunkat. Niall rendelt egy üveg bort, majd rám mosolygott.
- Jól nézel ki.
- Köszönöm. - mondtam, kevés meggyőződéssel a véleményéről. Kuncogott, majd a menüt kezdte el nézni. Észrevettem egy kis sebhelyet a nyakán. Nem volt feltűnő de vérzett.
- Niall, mi történt veled? - kérdeztem tőle integetve a nyakán lévő seb fele. Kérdésemre arca megfeszült.
- Semmi különös. Munkában történt.
- Már megint mit csináltál?
- Felejtsd el, Lillie! - figyelmeztetett. Csalódottan sóhajtottam.
- Soha nem beszéltél még a szüleidről. - váltott témát.
- Ja. Igazából, nem szeretek róluk beszélni. - bámultam az étlapot
- Kérlek, mond el. - kérlelt édesen.
Ez nem volt fair. Én kénytelen voltam elmondani dolgokat magamról, de mikor én egy kis sebhelyről kérdezem, azt már nem szabad tudnom?
Lenyugodtam picit.
- Nem olyan nagy dolog. Apám egy seggfej volt velem és anyámmal, így hát otthagytuk őt. És soha nem néztünk vissza. - mondtam, le sem véve szemeimet a kezemben tartott étlapról.
- Látom. Szóval akkor csak te és az anyukád vagytok?
- Igen. Vagyis . . voltunk, míg meg nem halt pár évvel ezelőtt rákban. - néztem fel rá, és szomorúnak látszott?
- Sajnálom, Lillie! Ha nem akarsz beszélni róla.. . Nem kellett volna erőltetnem.
- Rendben van. Most már te is beszélsz a családodról?
Az asztalt bámulta. Miután a pincér felvette a rendelésünket, Niall válaszolt.
- Mit szeretnél tudni? - kérdezte idegesen.
- Csak róluk. Hol vannak? Csak te és a bátyád vagytok?
- Ja. Csak én és Greg. Apám, Bobby és anyám, Maura nem errefelé élnek. Nem beszélek velük, csak Greg-el. Néha együtt dolgozunk.
- Óh, az jó. És miért nem beszélsz a szüleiddel?
- Amikor úgy 14 voltam, én és Greg belekeveredtünk egy dologba. Drogok. Egy ideig titokban tartottuk, de aztán rájöttek. És szó mi szó nem igazán tetszett nekik a dolog. Mikor 18 lettem egyszerűen kirúgtak otthonról. Egy ideig Greg-el laktam, de nem akartam a nyakán lógni, így saját lakásba költöztem. Aztán találkoztam veled. - mosolygott.
Bólintottam, majd komolyan rá néztem.
- Szóval most már abbahagytad. Igaz?
Niall megfogta a kezem, az asztal másik feléről és bólintott.
- Ígérem.
Sóhajtottam. Hittem neki.

Vacsora után Niall és én haza indultunk. Könyörgött nekem, hogy az estét töltsem nála.
- Nem is tudom, Niall. Megint hülyeségeket fogsz csinálni? - kérdeztem vonakodva.
- Hát, nem ígérek semmit, de . . . - mosolygott. - Kérlek. Akarlak ma este. - szemeimet meresztettem rá, ő csak kuncogott. - Nem úgy. Mármint ha te úgy szeretnéd akkor. . . - itt vállba böktem, ő ismét csak kuncogott.
- Van egy olyan érzésem, hogy úgy is rávennél szóval . . .
- Talán csak el akarom hitetni veled, hogy van más választásod is. - vigyorgott.
- Jó. Menjünk. - forgattam szemeimet.
Arcán egy nagy vigyor jelent meg, és elkezdett a lakása fele menni. Jézusom mibe kevertem magam. 

5. fejezet.

-Nem. Nem. Most nem tudok! Ma este nem! Majd! Oké, rendben! - erre ébredtem. Nem fordultam meg, mert tudtam, hogy Niall biztosan telefonál. Idegesnek hangzott. - Figyelj! Most mennem kell, de ne aggódj, időben végezni fogok! - gyorsan beszélt.
Éreztem, hogy a súlya lenyomja a matracot a hátam mögött. Gyorsan becsuktam a szemem.
- Kelj fel, édes! - suttogta a fülembe. Lassan kinyitottam a szemeimet. Édesen nézett le rám. - Jól aludtál? - bólogattam, ezzel egy kis mosolyt csalva arcára. - Izgatott vagy a ma esti randink miatt? - szájam elhúztam egy picit. Nevetett. - Persze, hogy az vagy. - mondta, ahogyan felállt az ágyról. Én is felültem. Jobban éreztem magam, mint tegnap este.
- Hogy érzed magad? - vállat rántottam.
- Jobban , mint tegnap. . . öhm, Niall! Kivel beszéltél az előbb telefonon? - kérdeztem idegesen.
- Csak a főnökömmel. - válaszolt szigorúan.
- Van munkád? Mit csinálsz? - kérdeztem meglepetten.
- Egyfajta hírvivő vagyok. - Miért ilyen fura? Ilyen nagyon sötét? Mielőtt akármit mondhattam volna kiment a szobából. Utálom mikor ezt csinálja, itt hagy gondolkodni.
Pár perc múlva néhány pirítóssal tért vissza.
- Én elmegyek zuhanyozni, te addig eszel. - mondta amint a fürdőszoba irányába indult. Hirtelen megfordult. - Ohh, és ne menj el. Zárva van. - vigyorgott. Szemeimet forgatva haraptam bele az egyik pirítósba.
- Várj, Niall! Nem beszélünk a tegnap estéről? - kezeivel az ajtó kilincsét szorította.
- Majd vacsoránál. - hangjában hűvösség bujkált, szóval hagytam. Egyelőre biztosan. Maga után becsukta az ajtót. Amint meghallottam a víz hangját, felálltam. A nappali fele tartottam. Minden zárva, sehol egy holtest. Ez jó. De valami nagyon fura ebben a nappaliban. Sehol egy családi fotó? Nincs családja?
A könyveit kezdtem el nézegetni. Mindegyik nagyon régi könyv volt, mint a Hardy Boys és Sherlock Holmes. Kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet a könyvei iránt, egészen addig míg észre nem vettem, hogy az egyikből valami kilóg. Elvettem a könyvet és lapozni kezdtem. Egy fénykép volt az. Niall és egy másik fiú. A karjaik egymás vállán hevertek. Úgy látszik nagyon közeli ismerősök voltak. Nagyon hasonlítottak egymásra. Padló nyikorgást hallottam a hátam mögül, és egyből megugrottam. Niall arckifejezése elárulta, hogy egyáltalán nem örül annak, hogy itt talál. Éreztem, hogy elpirulok, mikor rájöttem,hogy csak egy törölközőt visel, ami hanyagul fogta körbe a csípőjét. Gyorsan mellém sétált, és kikapta kezemből a képet. Meg kell mondanom, nagyon sexy volt egy szál törölközőben, vizes hajjal. Ezt a gondolatot megpróbáltam mélyen magamba nyomni, mikor a képet nézegette, és egy nagyot sóhajtott.
- Ő a bátyám. -sóhajtott még egyet le nem véve szemét a képről.- Greg.
Bólogattam. Hirtelen a lábaim nagyon érdekessé váltak. Rosszul éreztem magam, bár ha az embert bezárják egy házba ez előfordul. Visszarakta a képet a könyv lapjai közé, majd engem bámult. Nagyon igyekeztem, hogy tekintetem arcáról ne vándoroljon le a csípőjére.
- Ideges vagy? - gúnyolódott. Belenéztem a szemeibe. Alsó ajkamat harapdálva gondolkodtam, hogy mit is mondjak neki. Közelebb lépett hozzám.
- Akarlak. -suttogta. Hangjától egész testem megremegett. Hideg leheletétől a hideg végigfutott a gerincemen. A szívem kihagyott egy ütemet, ahogyan még mindig rendíthetetlenül ott álltam. Ajkait finoman enyéimre nyomta. Ez nem vallott rá. El sem tudtam képzelni, hogy Niall finom is lehet. De tévedtem. Itt a bizonyíték. Ajkai szinte csak súrolták enyéimet. Harcolnom kellett volna. Megakadályozni, hogy megcsókoljon, de csődöt mondtam. Az irányítása alatt tartott. Amikor nyelvével utat akart törni magának ellöktem magamtól. Ez már túl sok volt. Azért ennyire még nem kapott meg. Legalábbis egyelőre. Hátralépett majd kacarászott egyet.
- Hazaviszlek, hogy el tudj készülni az esti randinkra. - mondta, ahogyan elindult a fürdőszoba fele, ahonnan vissza sem tért addig míg teljesen fel nem öltözött.
Amikor kirakott a házam előtt, sietősen megindultam. Nagyon aggódtam Becca miatt. Igyekeztem, hogy minél hamarabb bejussak azért, hogy lássam Becca-t elnyúlva a kanapén fején egy jégözönnel a fején. Másnapos.
- Hol a fenében voltál? Mister McDreamy-vel? - kérdezte kicsit gúnyosan.
- Nem. Niall-el voltam. Mister McDreamy bedrogozott, és meg akart erőszakolni a kocsija hátsóülésén.
- Mi? Most komolyan? Hogyan jutottál ki? - ugrott fel.
- Niall. - szemöldökei az egekbe emelkedtek.
- Niall hogy a fran-
- Figyelj! Hosszú történet, de mindent elmagyarázok, amint visszajöttem a randimról.
- Randi? Kivel? Niall-el? - bólogattam. Fejét rázva feküdt vissza a kanapéra.
- Ja, és szép kis szívás mellesleg. - mondta. El is felejtettem. Ujjaimat végighúztam az érzékeny területen. Ahogyan hozzáértem összerezzentem picit. Fájt. Még mindig le voltam döbbenve, hogy ezt csinálta, de ismét Niall-ről beszéltünk, szóval próbáltam témát váltani.
- Nem hagytalak ott a club-ban igaz? - mondtam a dzsekimet levetve.
- Igazából, fordítva. Én hagytalak ott téged. Totál gázos voltam, fogtam egy taxit és hazajöttem. - Szemeimet forgattam. Nem mintha már számítana.
Gyorsan beugrottam a meleg víz alá relaxálni. Annyi kérdés kavargott a fejemben, amit meg akartam kérdezni Nall-től ma este. Mint például a munkája, a bátyja, és természetes magáról. Nem rettegtem a randitól. Igazából ez egy lehetőség volt, hogy jobban megismerjem Niall-t.
Amikor kiszálltam a tus alól a telefonomra pillantottam. SMS-em jött Niall-től. Nem emlékeztem, hogy megadtam volna neki a telefonszámomat. De végül is mikor vele vagyok semmit nem csinálok szabad akaratomból. Bizonyára beírta a számát a telefonomba, míg én aludtam.
Niall: vegyél fel valami szépet hercegnő, valami könnyen levehetőt
Lillie: álmodj csak tovább Horan
Niall: oh, abban biztos lehetsz. 
Szemeimet forgattam válaszán. Letettem a telefonomat az éjjeli szekrényemre, és elkezdtem készülődni.

**
- Itt van! - szólt Becca a konyhából. Kisétáltam a szobámból egy csőfarmerben meg egy virágos felsőben. Niall a kanapén ült. Mikor meglátott felállt, és rám mosolygott.
- Készen vagy szépségem? -bólintottam, ő meg elvezetett az autójához.
Niall is jól nézett ki. A szokásos V kivágású fehér pólóját és egy farmert viselt.
Rövid út után egy kis kávézó előtt álltunk meg. Átszaladt az autó másik felére, hogy kinyissa nekem az ajtót. Gyengéden átkarolta a derekamat és bevezetett a kis kávézó ajtaján.
– Nagyon sexy vagy ebben a nadrágban, Lillie. - suttogta a fülembe, miközben a pincért vártuk, hogy elvezessen minket az asztalunkhoz. Éreztem, hogy kezei vándorolni kezdtek a fenekem felé, de mielőtt odaérhetett volna oldalba böktem.
- Ne itt, Niall.
- Oké. Akkor majd otthon. - éreztem, ahogyan vigyorog, én persze csak a szemeimet forgattam.
Végre elvezettek az asztalunkig. Helyet foglaltunk egymással szemben. Niall rendelt egy üveg bort mielőtt ismét rám vigyorgott volna.
- Már nagyon vártam a ma estét. Mesélj magadról, Lillie. Ki vagy? Mit szeretsz? Mesélj.
- Hát. Szeretem a hosszú sétákat a tengerparton és -
- Hahahahah. Nagyon vicces vagy. Most komolyan.
- Nyitott könyv vagyok, Horan. - ezen elvigyorodott.
- Hmm, remek. Szóval hány pasid volt előttem?
- Nem vagyok veled, de amúgy kettő. Miért?
- Csak kíváncsi vagyok. És te az enyém vagy – bökött ujjával a nyakamon lévő szívás fele. - Az ott bizonyítja. Valójában, eléggé jól áll neked. Szeretnél még egyet? - állkapcsomat összeszorítottam, és rosszalló pillantásokat vetettem felé. Reakcióm láttán csak nevetett. - Csak vicceltem, bébi. Szóval a kedvenc színed, filmed és virágod? - szemöldökeimet ráncoltam.
- Mi ez? Olyan , mint a húsz kérdés?
- Csak válaszolj a kérdésre, Lillie. - szemeimet forgattam, de végül is válaszoltam
- Sárga, Juno, liliom. - válaszomon elmosolyodott, és rendelt nekünk valamit.
- Rendben. Mi volt a legmerészebb dolog, amit egy fiúval csináltál? - a bort visszaköptem a pohárba. Most ez komoly volt?
- Erre nem válaszolok. - mondtam visszafojtott lélegzettel.
- Miért nem?
- Mert ez-ez, nem a te dolgod! - vágtam vissza neki. Arca megmerevedett.
- A te dolgod az én dolgom is. Oké? Szóval csak mond el. - a végére megenyhült az arca. Sóhajtottam.
- Nem vagyok szűz, ha ez érdekel. - bólintott. Mintha picit dühösnek látszott volna, hogy ezt már valaki elvette tőlem. De hát megtörtént.
- Hány éves vagy? - váltott témát.
- 18. Te?
- 21. - megköszönte a pincérnek a vacsorát, amit letett elénk.
- Most én jövök a kérdezgetéssel. - mondtam, olyan határozottan, ahogyan csak tudtam.
- Oké. - mondta, és várta, hogy folytassam.
- A hegek, Niall. Honnan vannak?
- Ne ezt. - mondta feszülten. Veszekedni akartam vele, de megállított. - Ne ezt Lillie, kérlek. - sóhajtottam, és mást témát kerestem.
- Mi történt a club-ban. Úgy értem Alex után .. - még feszültebb lett.
- Mikor megláttam, hogy kihozott a club-ból , követtelek. Várnom kellett, míg lerak, hogy biztos legyek benne, téged nem bántalak - rám nézett. Bólintottam, hogy folytassa. - Mikor meggyőződtem róla, hogy így van, uhhh, rendbe raktam. Aztán elvittelek a lakásomra.
- Sosem kérdeztem, mi történt Alex-el. Végül is mit csináltál vele? - éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben ver.
- Semmi olyant ami miatt aggódnod kéne. Soha többé nem fog hozzád érni. - kerülte ki az eredeti kérdést. Egy pillanatig az ételére koncentrált. Evett egy keveset.
Belém fagyott a levegő, amikor megláttam az ízületeit. Mikor észrevette, hogy azokat bámulom, gyorsan elrejtette előlem. Szörnyen néztek ki.
- Niall, te . . . ugye nem ölted meg? - tekinteté rám szegezte.
- Természetesen nem. - pislogott, majd nagy levegőt vett mielőtt folytatta volna. - Csak megadtam annak a kis pöcsnek, amit érdemelt, azért amiért rád tette a kezeit. - köpte összeszorított fogai közül.
- És ez rossz? - kérdeztem félénken.
- Nos, mondjuk azt, hogy bele telik egy kis időbe míg felépül.
- Én nem róla beszéltem. - Niall tengerkék szemeit rám meresztette, majd tekinteté az ujjaira vitte.
- Nem. Rendben vagyok. - úgy tűnt meglepődött kérdésemen. - Nem tudtam, hogy érdekel.
- Érdekel, Niall. Érdekel. - sóhajtottam., és az asztalt kezdtem el bámulni. Tekintetem rá vezettem. Arcán mosoly ült. Nem az az ördögi, amit általában mutatni szokott, hanem egy szinte már meleg mosoly. Miután az asztalra tett valamit kezét felém nyújtotta.
- Gyere. Haza viszlek.
Kivezetett a kocsihoz. Meglepődtem, hogy nem akarta hogy haza menjek vele. Niall-nek még mindig voltak titkai. És én nem adom fel.
- A szüleidnek csodás gyerekük van. - mondta, ahogyan megállt a lakásom előtt. Elfintorodtam.
- A szüleim. Nem túl jó téma. - válaszom hallatán felhúzta szemöldökeit. - Egy újabb történet egy újabb alkalomra.
- Szóval tetszett a randink? Eléggé ahhoz, hogy belemenj egy másodikba is? - vigyorgott.
- Van más választásom? - vigyora egyre szélesebb lett.
- Nincs.
- Akkor holnap találkozunk. - mondtam ahogyan ki akartam szállni a kocsiból, de visszarántott.
- Alig várom. - suttogta. Ajkaink majdnem összeértek, majd elengedett. Sokkos állapotban szálltam ki a kocsijából, és néztem ahogyan elhajt. Ujjaimmal végigsimítottam ajkaimat. A francba. Kezdem megszeretni ezt.
Ahogyan beértem a lakásba, elmentem Becca mellett, majd álmodozva dőltem le az ágyamra.
Niall: Jó éjt édes! Rólad fogok álmodni! 
Olvastam el az üzenetet amit az imént kaptam.
Lillie: Neked is jó éjt, Horan. 
Leraktam a telefonomat, és behunytam a szemeimet. Niall volt az , aki eszembe jutott.
Van egy sötét oldala. Erőszakos. És a múltja. Van egy olyan érzésem, hogy az sem volt fenékig tejfel. Elhatároztam, hogy kiderítek róla mindent. Viszont volt egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni az amit majd találni fogok. De már túl késő volt. Ez az ajtó félig nyitva állt, és nem akartam bezárni. Ki akartam róla deríteni mindent, akkor is ha ez nem fog mind tetszeni. Úgy éreztem, hogy egy ideig nem fog elmenni a közelemből, és őszintén, nem is akartam. 

4. fejezet

- Kész vagyok a bulira! - ordította Becca a volán mögül. Felhangosította a rádiót és énekelni kezdett. Nem énekeltem vele, de nevetni jó volt rajta.

Úton voltunk a club fele, és nem fogok hazudni. Nem csak Becca volt ilyen kirobbanó formában, én is izgatott voltam. Nem csak azért mert tudtam, hogy ez felhúzza Niall-t . . vagyis de, ez volt az egyetlen ok.

Mindketten nagyon jól néztünk ki. Becca egy csőfarmert meg egy szűk piros blúzt viselt. Én kicsivel sexy-bbet. Egy fekete filteres miniruhát viseltem, ami remekül kiemelte alakomat.

Amikor megérkeztünk a club-ba éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről az izgalomtól. Amint beléptünk Becca egyből a táncparkettet célozta meg. Követtem őt. Együtt táncoltunk. Hagytam, hogy a zene átjárja testem minden egyes kis zugát. Ritmusra mozogtam. Jó érzés volt. Mintha mindentől megszabadultam volna, mintha egy gombnyomásra eltűnt volna minden gond,aggodalom.

Nevetségesnek tűnhet, de úgy éreztem, mintha valaki figyelne. Egy club-ban vagyunk. Biztosan sokan néznek engem, de ez más volt. Nem egy kósza pillantás ami nem tart többet pár másodpercnél. Olyan volt, mintha valaki csak azért lenne itt, hogy engem figyeljen, hogy szemmel tartson. 

Egy fényképező vakujára lettem figyelmes. Az éles fény forrását kerestem. Semmi. Majd hirtelen egy piszkos szőke foltot láttam elsuhanni mellettem. Mire odakaptam szemeimet, hogy jobban megvizsgáljam, eltűnt. Niall. Ő volt az. Ő kellett, hogy legyen. Átvágtam a tömegen, mire egy kéz kapott vállam után. Becca.

- Jól érzed magad? - kiabálta át a zenét.

- Ühhhm, igen! - feleltem idegesen. Még mindig Niall után kutattam. Meg kellett tudnom, hogy tényleg ő volt-e az.

- Remek. Akkor menj és beszélgess azzal a dögös pasival ott! - mutatott a bárpult fele, ahol egy jóképű pasi kacér pillantásokat vetett rám. - Totál tetszel neki! Na menj! - lökött a pasi irányába. Vissza néztem rá, de csak vigyorgott, és a pasi irányába mutogatott. Szemeimet forgatva fordultam vissza a bárpult fele. Megindultam a pasi fele, aki látván érkezésem vigyorgott.

- Üdvözöllek itt! - mosolygott megmutatva tökéletesen fehér fogsorát.

- Helló! - kicsit kínosan éreztem magam.

- Hozna egy italt ennek a gyönyörű hölgynek? - szólt oda a bárpultosnak. Elvörösödtem, de próbáltam vele flörtölni. Általában nem szoktam ilyent csinálni, de ha Niall mégis itt van, akkor ez le fogja őt koptatni. Ha itt van akkor csinálok neki egy kis show-t. Nem fogok hazamenni ezzel a pasassal meg semmi ilyesmi, csak egy kis ártatlan flörtölés meg talán pár csók. 

A férfi közelebb húzódott hozzám.

- Alex vagyok.

- Lillie. - mosolyogtam.

- Szép név egy nagyon szép lánynak. - Áhhh. Hol hallottam már ezt? Valószínű mindegyik második pasitól. Rámosolyogtam, majd egy kicsit közelebb húzódtam hozzá. Nem vagyok ribanc, esküszöm. Csak gondoltam, ha Niall itt van akkor ez ki fogja őt borítani. Folyton ezt mondogattam magamnak, de mégsem segített. Valami megakadályozott. Ez egy olyan ajtó volt, amit nem akartam kinyitni. Lehet, hogy nincs is itt. Csak én képzeltem. Beképzeltem, mert akarom látni.? Nem. Az nem lehet. Niall olyan sötét volt. Nem tudom. Olyan fura.

- Azon gondolkodtam, hogy a barátod miért hagyta, hogy egyedül elgyere ebbe a club-ba? - rángatott ki Alex gondolataimból

- Hát, ööhm, nincs barátom. 

- Óh, az mindent megkönnyít. - mosolyogtam, és úgy tettem, mintha élvezném. A pultos egy italt tett le elém. Valami gyümölcsös italnak nézett ki. Alex épp felém nyújtotta, mikor tekintete letévedt a ruhámra.

- Ott van valami. - mutatott egy pontra a ruhámon. Néztem, de nem találtam semmit. - Óh, csak a fények. - vigyorgott, majd odaadta az italt. Vonakodva vettem el tőle. Belekortyoltam. Finom volt. Mintha bor alapú lenne, de egy picivel erősebb annál. Nem tudom, de alkohol alapú volt. Alex végig mosolyogva engem nézett.

- Ízlik? - kérdésére bólintottam. - Akkor idd meg és menjünk táncolni. - gyorsan szippantottam fel az utolsó kortyot is. Alig vártam, hogy a táncparkettre érjünk. Kezétől fogva rángattam a tömegbe. Nagyon reméltem, hogy Niall tényleg itt van, vagy most hülyét csinálok magamból. De végül is miért érdekel ez engem? 

Alex-el együtt táncoltunk. Nagyon jól táncolt. Csípőinket egyszerre mozgattuk a zene ritmusára. Aztán a szám felénél furán kezdtem magam érezni. Nem úgy mint aki részeg. Rosszabbul

A világ forogni kezdett velem, aztán hirtelen minden összefolyt. Semmit nem tudtam már megkülönböztetni. A látásom is egyre homályosabb lett. Mi történik velem?

Éreztem, ahogy Alex kezeit csípőmre teszi és vezeti kezdett valamerre. Nem tudom merre vitt, minden egybefolyt, de nem tetszett ez nekem. Nem akartam vele menni. Nem tudtam ellene semmit csinálni. Úgy éreztem nem vagyok ura testemnek.

Alex nem mondott semmit. Nem kérdezte meg, hogy jól vagyok-e vagy esetleg le szeretnék-e ülni. Csak kivezetett a club-ból és az utcán vezetett lefele.

Hirtelen bevillant. Nyilván drogot tett az italomba. Attól vagyok ilyen kábult. Elkábított és most meg fog erőszakolni. A francba. Agyamon hirtelen villant át minden egyes rémkép. El akartam szaladni, sikítani, sírni, akármi, de nem uraltam a testem. Nem tudtam semmit tenni ellene. Túl kába voltam, hogy akármit is csináljak. Alex hirtelen megállt. Egy bordó foltot láttam magam előtt. Talán egy autó? Igen. Kinyitotta a hátsó ajtót és háttal befektetett.

Nem! Nem! Nem ! Lillie csinálj valamit! Akármit! 

Otthon kellett volna maradnom. Niall-re kellett volna hallgatnom.

A drog egyre erősebben hatott. Már semmit nem láttam. Kezeket éreztem a belső combomon, a ruhám alatt. Én nem akarom ezt! Nem akarom ezeket a kezeket érezni többé! És egy másodpercre múlva már nem éreztem. Azt hittem ez is a drog hatása, de nem. Tompa kiáltást hallottam, majd megértettem. Alex már nincs rajtam. Valaki leszedte rólam Köszönöm istenem!

Bárcsak tudtam volna, pontosan mi történik, de minden érzékszervem elzsibbadt. Egyedül csak tompa hörgő hangokat hallottam. Újra és újra. Mi történik?

Nagyon erősen próbáltam a hangok irányába nézni, de nem sikerült. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire összeszedtem magam annyira, hogy egy aprócska nyögést ki tudja erőltetni magamból.. Halk volt, de elég ahhoz, hogy felkeltsem a hangkeltő figyelmét. Újra és újra hangokat adtam ki magamból, egészen addig míg nem éreztem valaki érintését. Tudtam, hogy ez nem Alex. Ez az érintés gyengédebb volt. Ezek a kezek nagyobbak voltak, mint az övé. Sokkal védelmezőbbek. Éreztem ahogyan a karjaiba vesz és rájöttem, hogy szemeim csukva vannak. Nem is próbáltam kinyitni őket. Túl gyenge voltam hozzá. Mindenhez gyenge voltam. Innentől minden nagyon homályos. Biztos vagyok benne, hogy elvesztettem az eszméletem, mert amikor újra kinyitottam a szemeimet valaki ágyában feküdtem. Szemeim lustán felnyíltak. Körbenéztem. Ismerős helynek tűnt. Aztán belém hasított a felismerés. Fel akartam ülni, de szörnyű fejfájás kínzott.

- Maradj ott hercegnő. - figyelmeztetett. Niall. Az ő lakásán voltam, az ő ágyában. Ismét.

Őt kerestem. Az ajtónak támaszkodva állt. Arca merev, mint a kő.

- Mi, hogy, mikor kerültem én ide? - szaladtak ki a kérdések számból. Nagy levegőt vett mielőtt válaszolt volna.

- Elkábítottak és meg akartak erőszakolni, de én megmentettelek. Megint.

- Hogyan tudtad, hogy hol vagyok? - hangom inkább a suttogáshoz hasonlított. A földet bámulta. Nem válaszolt. - T-Te követtél engem? 

- Talán. - ez volt minden amit mondott. - De csak a hasznodra vált. Mondtam, hogy ne menj el. - mondatait átitatta a düh, én meg félni kezdtem.

- Megerőszakolhattak volna, megverhettek volna vagy akár meg is ölhettek volna! Szerencséd, hogy követtelek.

- Mért érdekel? - vágtam oda neki. - Miért érdekel, hogy mi van velem? 

Álla megfeszült. Szemeit rám meresztette.

- Mert hozzám tartozol. - hörögte. Csak bámultam őt. Nem tudtam mit mondjak. Közeledni kezdett felém. Éreztem, ahogyan szívverésem felgyorsul, mikor leült mellém az ágyra. Túlságosan rettegtem ahhoz, hogy akármit tegyek. Ajkait enyéimre tapasztotta. Durván, mégis érzelmektől fűtve csókolt meg. Tudtomon kívül visszacsókoltam, de hogy őszinte legyek inkább félelemből tettem. De még így is mélyen bennem ott volt egy nagyon aprócska rész, ami azt súgta nekem, hogy ezt kell tennem, hogy ezt akarom tenni. Niall apró csókokat hintett állvonalamra majd nyakamra. Szívni kezdte. Megpróbáltam elfojtani egy nyögést, amit ő váltott ki belőlem, de nem sikerült. Éreztem önelégül mosolyát bőrömön. Harapni kezdte.

- Niall. - lihegtem, amikor már fájt. Elhúzódott, majd lassan felállt az ágyról.

- Kész. - csak ennyit mondott majd kisétált a szobából. Le voltam döbbenve. Megjelölt? Éreztem, ahogy légzésem felgyorsul. Ekkor Niall sétált be a szobába kezében egy pohár vízzel, amit felém gyújtott.

- Azon gondolkoztam - kezdett bele. - Mit szólnál ha holnap este elmennénk randizni? - majdnem szembeköptem vele a vizet.

- Miért? - kérdeztem meglepetten.

- Mert kedvellek, és jobban meg akarlak ismerni. Tudod általában ezt szokták csinálni a randikon. - mondta merő gúnnyal a hangjában.

- Holnap este hatkor érted megyek. - nem kérdés volt. Szemeimet forgatva hátat fordítottam neki. - Jó éjt Lillie! - suttogta mielőtt lekapcsolta volna a villanyt. Nem válaszoltam. Csak feküdtem ott, és próbáltam nem tudomást venni róla, meg derekam köré fonódó kezeiről. Kezei vándorolni kezdtek lefele, de még mielőtt akárhová is elérhettek volna megállítottam. Erősen oldalba böktem. Fülembe kuncogott. Forró lehelete csiklandozta nyakamat.

Agyam dolgozni kezdett. A holnap esti randinkon gondolkodtam. Miért nem ellenkeztem? Miért nem ordítottam , hogy 'Nem'? Aztán megtaláltam a kérdésre a választ. Egyik felem nagyon is el akart menni arra a randira.

Niall annyira titokzatos és meggyőző volt. Vonzott magához, annak ellenére, hogy tudtam rejteget valamit. 

3. fejezet.

Éreztem, hogy lassan felébredek. A szemeimet még nem nyitottam ki, de tudtam, hogy Niall engem bámul. Még nem akartam vele foglalkozni.
Reméltem, hogy ez egy álom volt, hogy otthon vagyok. De sajnos nem.
- Tudom, hogy ébren vagy Lillie. - mondta Niall mély hangon. A francba. Mikor kinyitottam a szemem rájöttem, hogy Niall orra majdnem az enyémet súrolja. - Gyönyörű vagy mikor alszol. - mondta vigyorogva. Szemeimet forgattam.
- Kicsit sem hátborzongató, hogy néztél míg aludtam. - mondtam rosszindulatúan. Ő csak kuncogott.
- Bezártalak a házamba, rávettelek, hogy aludj velem az én ruháimban. Nem gondolod, hogy a hátborzongatót már átléptük? - veszekedhettem volna veled, de igaza volt. Felkelt és nyújtózott egy nagyot.
- Következőkor nem farmerben alszom, nem kényelmes. - mondta pislogva.
- Nem lesz következő alkalom. - gúnyolódtam. A reakciója egy egyszerű vigyor volt, mikor szembenézett velem, majd bármilyen jelzés nélkül levette a pólóját és elindult a fiókok felé. Elővette egy tiszta blúzt. Nem tudtam mást csinálni, csak bámulni. Izmos volt. Nem annyira durván, de szép széles vállai voltak. Visszanézett rám, majd vigyorgott. Lebuktam.
- Tetszik amit látsz hercegnő. - valami fura fejet vághattam, mert nevetett rajtam. Aztán észrevettem valamit. Egy nagy sebhely volt Niall bal vállán. Igazából több volt , mint egy, de ami a bal vállán és a háta alsó felén volt, az volt a legészrevehetőbb. A hátán lévő úgy nézett ki, mint egy égés nyom.
- Mi történt a hátaddal? - csúszott ki a számon. Jaj, istenem! Az a nagy szám. Láttam, ahogy Niall egész teste megfeszül arca megkeményedik. Ettől a látványtól megijedtem. Féltem tőle. Zafír kék szemeit ismét megmérgezte a sötétség.
- Semmi. - ez volt minden amit mondott, mielőtt felvette volna a felsőjét. Mikor nadrágot váltott a szoba másik felébe néztem. Soha többé nem akarok semmit kérdezni tőle a sebhelyeivel kapcsolatban. Megkerestem a ruháimat, és a fürdő fele igyekeztem, hogy átöltözzek, mikor Niall megállított.
- Merre készülsz bébi?
- Átöltözni. - mondtam határozottan. Niall megnyalta a száját.
- Itt is át tudsz öltözni. Én is itt öltöztem át.
- Igen, mert be akarsz vágódni nálam. Másrészt én nem akarok neked imponálni. Most menj. - morogtam és próbáltam ellökni az utamból.
- Te tényleg azt, hiszed ez volt a célom? Ez amúgy sem olyan nagy dolog, szóval öltözz át. Most. - fogaimat csikorgattam. Ismét megpróbáltam ellöki az utamból de semmi értelme nem volt. Niall ideges lett.
- Most Lillie. - mondta durván. Most komolyan gondolja? Az arcát nézve, igen. Halál komolyan gondolta. Mérgesen fújtattam a levegőt. Pár lépést hátráltam, majd levettem a felsőmet. Vagyis az ő felsőjét. Hátat fordítottam neki, mielőtt felmérhetett volna. Éreztem, ahogyan tekintete lyukakat éget a hátamba, miközben engem néz. Visszavettem a régi felsőmet, majd amilyen gyorsan csak tudtam nadrágot cseréltem. Amint rajtam volt saját nadrágom, megfordultam. Arcom égett a dühtől. Ő természetesen vigyorgott.
- Csinos bugyi. - suttogta, amint elmentem mellette, ki a szobából. Hallottam, hogy követ.
- És mit szeretnél reggelire? - kérdezte.
- Semmit. Nem vagyok éhes. - mondtam olyan ridegen, ahogy csak tudtam.
- Mit szólsz pár kiflihez? - rám sem hederített.
- Nem! - akármit is mondtam ő nekiállt reggelit csinálni, mintha itt sem lennék.
-Vigyél haza, Niall! - mondtam, ahogy elém rakta a kiflit. Sóhajtott.
- Egyszer egyél. Majd utána. - pár másodpercig őt néztem, majd elkezdtem enni. Mikor befejeztem, megtartva szavát haza vitt.
- Majd találkozunk hercegnő! - mondta mielőtt kiszálltam volna a kocsiból. Majd találkozunk? Tehát látni akar még. Remek.
Amint beértem a lakásomba, a szobatársammal találta magam szembe, Becca-val, aki a kanapén ült. Amint meglátott, felugrott és hozzám sietett.
- Hol a fenében voltál Lillie? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nyugi. Elmentem arra a party-ra és. . .
- És hazamentél egy pasival? - kérdezte izgatottan
- Kényszerítve voltam rá.- szemeimet forgattam. Dióhéjban elmeséltem neki a történteket.
- Niall Horan? Ő nagyon helyes srác Lillie ! - ismét szemeimet forgattam.
- Azt a részt kifelejtetted, mikor bezárt a házába és kényszerített rá, hogy előtte öltözzek át. - sóhajtott.
- Eléggé hátborzongató. - bólintottam. - De tudod mit? Ma csajos estét tartunk. Kiverjük a fejedből ezt az egész Niall ügyet. Csodálatos lesz. - hezitáltam, de ha kiverem a fejemből Niall-t az csak jó lehet. Végül belementem. Becca egész nap arról áradozott, hogy milyen jó lesz majd egy kis bulizás, együtt. Nagyon izgatott volt az este miatt. De meg kell, hogy mondjam én is az voltam.
- Hamarosan otthon leszek, arra készülj el! - sikítozott a telefonba.
- Rendben. Szia! - raktam le, és kuncogtam az idióta viselkedésén.
Éppen a sminkemet csináltam, mikor éreztem, hogy valaki bámul. Megfordultam. Niall az ajtófélfának támaszkodva bámult engem.
- Mi a fene, Niall? Mit csinálsz a lakásomon? Hogy a pokolban jutottál be? - ordítottam rá. Szívem hevesen vert a meglepettségtől.
- Nyitva volt a bejárati ajtó. Tudod, igazán bezárhatnád.
Meglepettségem még mindig nem múlt el. Niall engem bámult, majd mikor rájöttem, hogy csak egy rövidnadrág és egy lenge póló van rajtam rájöttem, hogy miért. Gyorsan elszaladtam felöltözni.
- Mióta állsz itt? - kérdeztem.
- Nagyon jól nézel ki. - vigyorgott , hanyagolva a kérdésem. Szemeimet forgatva kérdeztem:
- Miért vagy itt Niall?
- Csak, hogy megmondjam neked, hogy ma este nem mész sehova. - hitetlenkedve néztem rá.
- Hogy tud- . Hogy gondolod, hogy kontrollálhatsz engem, hogy megmondod nekem , hogy mit szabad és mit nem? - fakadtam ki. Niall közelebb lépett hozzám.
- Mert az enyém vagy. És nem mész abba a club-ba. - mondta összeszorított fogakkal. Leesett az állam. Mi az ,hogy az övé vagyok?
- Én nem vagyok a tied, Niall. - léptem el tőle. Rossz mozdulat. Niall visszarántott. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem leheletét az arcomon.
- Nem. Mész. - morogta. A félelem eluralkodott a testemen, de álltam a tekintetét.
- De megyek.- vágtam vissza, még akkor is ha halálra voltam rémülve. Hallottam, ahogyan Becca belép a bejárati ajtón. Mindketten felé fordultunk.
- Oh! Félbeszakítottam valamit? - kérdezte rám, vigyorgott
-Nem! - mondtam mielőtt Niall akármit is mondhatott volna. Niall dühösen nézett Becca-ra majd rám, aztán elment. Mindenféle szó nélkül otthagyott minket. Becca meglepetten nézett rám.
- Nem akarok róla beszélni. - túrtam bele hajamba. - Csak menjünk szórakozni. - mondtam. Közben megjelent előttem Niall ideges arca, és ez még jobban arra késztette, hogy elmenjek itthonról, és szórakozzak.

2. fejezet

Az utcán szaladtunk lefele. Igyekeztünk, hogy a zsaruk ne vegyenek észre. De persze, hogy nem sikerült. Kibicsaklott a bokám. Az erős fájdalomtól nem tudtam megállni, hogy ne sikítsak. Niall átnyúlt a lábam alatt és gyorsan felkapott 'menyasszonyi pózba' majd szaladni kezdett velem. A rendőrségi szirénák hangjától megugrottam.

- Horan! Tudjuk, hogy te vagy az. Állj meg!

- A francba! - szitkozódott Niall. Nem volt időm megkérdezni, hogy honnan ismerik a rendőrök. Nem ez volt a megfelelő pillanat. De nem vagyok meglepődve, hogy egy olyan alak, mint Niall összetűzésbe keveredett a rendőrökkel.

Nem tudom , hogy gondolta , hogy el tud szökni a rendőrök elől egy lánnyal a karjaiban, de folytatta az utat lefele az utcán. Kérdésemre hamar meg kaptam a választ. Niall befordult egy kertbe. A rendőrök ismét őt szólították, de hasztalanul. Öt hátsókerten mentünk végig, míg végül Niall letett engem valaki fa padjára. Nem mondott semmi. Óvatosan felemelte a lábam, majd a bokámat kezdte el vizsgálni.

- Nincs semmi komoly baja.

- Jé, köszönöm doktor úr. - mondtam meglehetősen durván.

- Hé. Most ne legyél goromba. Most mentettem meg a segged, másodszor. - motyogta.

- Köszönöm. - sóhajtottam. Csak nevetett, majd a szemembe nézett.

- Honnan ismernek a rendőrök? - csúszott ki a számon. Tekintetét rólam a földre vitte. Néhány másodpercig csend volt, aztán mesélni kezdett. 

- Nem ez az első esetem a rendőrökkel. Ne aggódj, nem öltem meg senkit, csak kaptak már el lopás közben meg drogozni. - amikor befejezte a mondatot, válaszképp bólintottam. Tekintetét megint rám emelte. Éreztem, hogy közeledik felém.

- Szerintem már biztonságban vagyunk. - mondtam mielőtt megcsókolhatott volna. Csak nevetett, majd felsegített.. Kezét derekamon pihentette, amíg elértünk egy parkba. Ott leültem egy padra, míg Niall felhívta az egyik haverját, hogy jöjjön értünk. Nem sokkal később egy rozoga autó állt meg mellettünk. Niall betuszkolt a kocsiba.

Kényszerítve voltam rá, hogy beüljek egy kocsiba csomó idegen alakkal. Remek.

A kocsi teljesen tele volt. Niall és egy másik fiú mellettem ültek. Egy másik alak ült az anyós ülésen, és persze valaki a volánnál is. 

- Hello sexy! - mondta a fiú aki mellettem ült. Teljesen be volt állva. Látszottak a vérmes szemein, amikkel végigmért engem. - Hé Jeff! Kidobhatod őt ma este az én házamnál! - szólt elő a sofőrnek, Jeff-nek , amint a kezét rárakta a combomra. Mielőtt bármit is tehettem volna Niall lerázta a srác kezeit rólam. 

- Vedd le róla a kezeidet! - morogta. Éreztem teljes testének melegét magam mellett.

- Nem tudtam, hogy a tied Horan! 

- Én nem! - mondtam.

- Oh, te! - ért hozzám megint a mellettem ülő srác.

- Azt mondtam ne érj hozzá! - Niall hangja olyan volt mint az éles kés.

- Én nem kockáztatnék Elliott! - figyelmeztette a srác az anyósülésről. Elliott szemeit forgatva felemelte a kezét. 

- Csak szórakozni próbálok.

- De nem vele! - mondta Niall összeszorított fogai közül. Elliott végre abbahagyta. Éreztem, ahogyan Niall karjai átfogják csípőmet. Veszekedhettem volna veled, de inkább Niall mint Elliott tapogatózása.

Végre megálltunk egy ház előtt, Niall kisegített a kocsiból. Amikor a haverjai elmentek, rájöttem ez az ő háza. A lábaim legyökereztek a kocsifelhajtón.

- Jössz? - kérdezte Niall. Megráztam a fejem.

- Nem megyek be a házadba.- próbáltam hátrálni.

- Lillie, gyere be ebbe a rohadt házba! - mondta durván. Nyers hangjának ellenére még mindig nem mozdultam. - Vagy jössz magadtól, vagy beviszlek én. - még mindig nem mozdultam. Niall odajött, felkapott 'menyasszonyi pózban' majd bevitt a házba. Letett a kanapéra, ezután elment és bezárt minden ajtót és ablakot. A pánik elhatalmasodott rajtam. Éreztem a gyomromban a szorongást. Be vagyok zárva egy házba egy idegennel. Remek.

- Maradj itt! - mondta nekem majd felment az emeletre. Persze, hogy nem hallgattam rá. Felálltam, elbotorkáltam egy egyik ablakig. Megpróbáltam kinyitni, de persze zárva volt. 'Ez az amit akartam' morogtam. Hallottam, hogy Niall jön le a lépcsőn, gyorsan visszaindultam a kanapéhoz. De persze, hogy megbotlok a saját lábamban ,és elesek. Megint. Niall gyorsan odajött hozzám, és felsegített.

- Lillie , megmondtam, hogy maradj egy helyben! - hörögte a fülembe, majd lesegített a kanapéra. Felém nyújtott pár ruhadarabot.

- Vedd fel! 

- Nem maradok itt!

- Vedd fel őket, Lillie!

- Nem! - morogtam.

- Ha te nem, akkor majd én adom rád őket. - vigyorgott önelégülten. Kelletlenül, de elvettem tőle a ruhákat, és megindultam a fürdő fele. Bezártam az ajtót, mielőtt átöltöztem volna.. Mikor kész voltam, kifele indultam. Az ajtó keretnek volt támaszkodva. Megijesztett. 

- Megijesztettél. - sziszegtem. Ő csak nevette.

- Tudod, nagyon jól nézel ki a ruháimban. - szemeimet forgatva ellöktem magamtól, majd a kanapéhoz mentem.

Ha már itt ragadtam, nem fogom hagyni, hogy rám mozduljon. Felhúzódtam a kanapéra. Niall előttem állt.

- Az ágyban fogsz aludni. - parancsolta.

- Nem! - mondtam , mint egy makacs kisgyerek.

- Nem adok neked választási lehetőséget! - ezzel egy időben átdobott a vállán és felvitt a hálószobájában. Rá ordítottam, hogy tegyen le de persze, hogy nem használt. Lefektetett az ágyra, amint megpróbáltam elmenni, visszanyomott oda, átkarolt, így még mozdulni sem tudtam.

- Nem tudsz itt tartani! - morogtam.

- Itt tudlak, bár nem örökre! - próbáltam szabadulni, de minden egyes próbálkozásomnál ölelése csak szorosabb lett. Szóval feladtam.

- Látlak reggel hercegnő. - mondta Niall mielőtt elaludt volna.

Persze én nem tudtam aludni. Egy idegen karjaiba voltam zárva, az ő házában, az ő ruháiban. Csodálatos.

Az agyam órákig kattogott, míg végül már nem tudtam nyitva tartani a szemeimet. Lassan sodródott el elmémből az utolsó ijesztő gondoltat , nem hiszem, hogy meg fogok tőle szabadulni. De még az sem biztos, hogy akarok.

1. fejezet

Minden egy estén kezdődött, egy barátom party-ján. Oké, nem volt a barátom, csak együtt dolgoztunk. Szóval, valaki akivel együtt dolgoztam, meghívott egy party-ra. Eleinte nem akartam elmenni, de valahogy rávettem magam.

Tök jó volt, mindenki jól érezte magát, nevetett, ivott. Egészen addig, míg ki nem mentünk a tábortűzhöz. Már mindenki totál részeg volt. Én is részeg voltam, de nem túl részeg. Józan ahhoz, hogy tudjam mi történik, de részeg ahhoz, hogy egy tök idegen pasinak megengedjem, hogy átkaroljon.

- Helló bébi. - motyogta. - Miért nem jössz haza velem, és megmutatom neked mi az igazi mennyország. - nem kérdés volt. Viszont ez a mondat kijózanított annyira, hogy tudjam ez rosszat jelent.

- Öhhm, nem. - keltem fel és indultam vissza a házba. Nem akartam itt maradni. Rossz előérzetem volt, amit nem tudtam hova tenni. Mielőtt beértem volna a házba, éreztem ahogyan egy pár hideg kéz megfordít. Szembe találtam magam az előbbi pasival. Na most már tényleg el akartam menni.

- Gyerünk már, drágám. Ne legyél ilyen. Ez lenne életed legjobb pár órája. - suttogta az utolsó mondatot.

- Azt mondtam nem. - köptem oda neki, és megpróbáltam ellökni magamtól. Erősen szorított és a fogát csikorgatta.

- Nem kell a belegyezésed! - karjai megfeszültek csípőm körül.

- Engedj el! - mondtam összeszorított fogaim körül. Ő csak erősebben magához húzott. Nekinyomott az ajtónak. Kényelmetlenül közel került az arca az enyémhez. Az alkohol szag amit árasztott undorító volt.

Pár hajszálat a fülem mögé rakott, majd végigsimított arcomon.

- Egy igazi kihívás leszel. - suttogta. Megpróbáltam szabadulni szorításából, de hiába. Csak erősebben tartott. Ismét az ajtónak nyomott, olyan erősen, hogy egy hangos nyögés jött ki számból. 

- Csak, hagyd hogy megtörténjen. - ezen a ponton elkezdtem sírni.

- Szállj le rólam! Segítség! Valaki segi- - a fájdalomtól ami az arcomon ért nem tudtam befejezni. Pofon csapott. Erősen. Ismét nyöszörögni kezdtem, ő csak nevetett. Hanyag csókokat hagyott a nyakamon.

- Hagyd abba, kérlek ne! - hangom minden szónál elcsuklott. Hirtelen a férfi eltűnt előlem. Egy másik alak vette át a helyét. Nem tudtam megmondani, ki volt az, mivel háttal állt nekem. Mint aki meg akar védelmezni. Az előzően rajtam lévő férfi felállt a földről és megmentőmre nézett.

- Tűnj el! - mondta az előttem tornyosuló alak.

- Mi csak jól éreztük magunkat haver.

- Nem úgy hangzott, mintha ő annyira nagyon élvezte volna.

- Ja, mert ő egy kurva! - ingott meg a férfi. A megmentőm ökle a férfi arcán landolt.

- Azt mondtam tűnj el! - ordított rá. A férfi ezúttal nem veszekedett. Káromkodva hagyott ott minket. Az engem megmentő alak végre felém fordult, így szemügyre vehettem.

Szőke haj, rengeteg tetoválás, tenger kék szemek.. Helyes volt, és izmos.

- Jól vagy? - hangja még mindig kemény volt. 

- Köszönöm. - mondtam miközben bólintottam. Megadva a választ előzőleg feltett kérdésére. Ő is bólintott, majd kezét nyújtotta felém. Hezitáltam.

- Most mentettelek meg. Gondolod, hogy én is ki akarom próbálni?

- Hát. Sorozat gyilkos is lehetsz. - nevetett rajtam.

- Ha sorozat gyilkos lenék, te valószínű már halott lennél. - húzta fel jobb szemöldökét. Sóhajtottam, de elfogadtam. Bevezetett a házba, majd a kanapé fele vitt.

- Apropó, Niall vagyok - mondta ahogyan egy sört szorongatott.

- Lillie – válaszoltam szégyenlősen. Mosolygott amint helyet foglalt mellettem a kanapén.

- Gyönyörű név egy gyönyörű lánynak. - helyezte kezét combomra. Ahogyan ezt megtette le is söpörtem onnan.

- Azt hittem te nem olyan vagy , mint a másik férfi. - köptem oda neki.

- Nem. Én bájosabb vagyok. - mosolygott. Morogva húzódtam el tőle.

- Mi szél hozott téged egy ilyen buliba? - csúszott közelebb.

- Egy munkatársam meghívott. - forgattam szemeimet kis játékán. Nem akartam játszani.

- Nem úgy tűnik , mintha a te típusú bulid lenne. 

- Mit akarsz ezzel mondani? 

- Hé. Nyugodj le hercegnő. Én csak úgy értem, hogy nem úgy nézel ki, mint aki 12 éves kora óta drogozik. - emelte kezeit maga elé védekezésképpen.

- Oh, mert te igen. - sütötte le fejét csípős válaszol hallatán.

- Talán. - mondta keserűen. Sóhajtottam és az ujjaimmal babráltam. Nem akartam , úgy viselkedni mint egy lotyó.

- Sajnálom. Én nem igazán ismerek itt senkit és te. .. - Csendesedtem el. Hideg tekintete találkozott az enyémmel, mégis úgy éreztem valahonnan mélyen belülről szeretet árad belőle.

- Még megismerhetjük egymást. - vigyorgott, majd pár hajtincset a fülem mögé simított. Közel hajolt. Pár centire voltak egymástól ajkaink. Most komolyan meg akar csókolni? Csak most találkoztunk.

Valami oknál fogva, úgy éreztem testem elárul, sóvárogva indultam meg ajkai után. Mielőtt összeérhettek volna hangos szirénázó hangot hallottunk odakintről. Mindketten megijedtünk.. Niall azonnal felugrott elém. Pontosan úgy nézett ki , mintha meg szeretett volna védeni engem. Amit nem értettem. Csak most találkoztunk. Lehetetlen, hogy ilyen érzelmei legyenek felém. Egy hangos kiáltást hallottunk kintről.

- Rendőrök. - Niall-al egymásra néztünk és hangosan káromkodtunk. Mindketten jól tudtuk, hogy drog is van a buliban. Niall a csuklómnál fogva felrántott a kanapéról.

- Szaladnunk kell. - egy pillanatra rám nézett majd húzni kezdett maga után.