6. fejezet.

- Lillie! Lillie, kelj fel! Kelj már fel! - mondta Becca egyre hangosabban, miközben az arcomat bökdöste.
- Mi az? - kérdeztem álmosan.
- Munkába kell menned.
- Csak 3-kor.
- Szóval egészen addig akarsz aludni? Lusta dög!
- Nem. Azt hiszem, hogy nem. – toltam el magam az ágytól.
Becca győzelemittasan mosolygott. Elvettem a telefonomat az éjjeliszekrényről.

Niall: Olyan békésen alszol. xx

A szívem egy másodpercre megállt. Figyelt miközben alszom? Hogy?
Nem tudom mért lepnek meg ezek a dolgok. Már hozzá kellett volna szoknom.

Lillie: Most honnan tudod? :/
Niall: Talán belopództam.
Lillie.: ….
Niall: Tudnom kellet, hogy jól vagy, biztonságban.

Szívem ismét vacakolni kezdett. Már megint az én biztonságomról beszél. Nem értem. Egyáltalán miért érdeklem őt? Miért kell mindig ennyire . . . birtoklóan viselkednie?

Lillie: Kösz. Ma valószínű a munkából kell elvigyél randira.
Niall: Hol dolgozol?
Lillie: Starbucks. Közel a lakásomhoz.
Niall: Oké. Találkozunk este hercegnőm. ;)Lillie: Köszi.

Ledobtam a telefonomat az ágyra, és beugrottam a zuhany alá. Nem nagyon tetszett, hogy Niall éjjel bejött a lakásomba, majd nézett miközben alszom. Úgy éreztem, hogy nem biztonságos a hely, hogy akárki megteheti ezt.
Kiléptem a zuhany alól. A hajamat felkötöttem, felvettem a munkaruhámat.
Gyalog kellett mennem, mivel Becca autója szervizben van holnapig.
Ahogyan beértem a munkatársam Phil-el találtam szembe magam
- Szia, Lil! - köszöntött, miközben egy kávét nyújtott át egy ügyfélnek.
- Helló Phil! - csatlakoztam hozzá a pult mögött.
- Gyalog jöttél?
- Igen. - rázta meg a fejét.
Phil aranyos. Igaz néha idegesítő tud lenni. Mikor nagyon erősen próbálja elmondani a véleményét valamiről. De már megtanultam kezelni.

- Hallottad, hogy az egyik belvárosi club mellett egy srácot találtak félholtra verve? - szólalt meg Phil pár óra munka után. Lefagytam. Hátat fordítottam neki, és próbáltam nyugodt maradni.
- Tényleg? Ez őrület! Nem emlékszel a nevére? - imádkoztam, hogy ne Alex-et mondjon.
- Öhm, valamilyen Alex.
Rám tört a feszültség. A francba. Tudom, hogy meg akart erőszakolni, és azt is tudom, hogy megérdemelte, de Niall majdnem megölte.
- Ja. A félholt alatt mit értesz? - lassan felé fordultam.
- Hát pár kivert fog, borda törés, kórház.
Légzésem kezdett felgyorsulni. Jézusom, Niall! Mit tettél?
- Lil ! Jól vagy? Sápadtnak látszol. - nyeltem egy nagyot, és erőltettem egy mosolyt.
- Igen! Persze, csak ez az egész, őrület!
Bólintott egyet, majd szégyenlősen témát váltott.
- És mit csinálsz ma este? - kérdezte.
- Hát, lényegében, randim lesz.
- Óh! Kivel? - kíváncsiskodott.
- Niall. Niall Horan. - válaszomra felkapta fejét.
- Tényleg? Nem úgy néz ki , mint a te eseted. Légy óvatos vele.
- Miért kéne óvatosnak lennem? - bár már tudtam a választ.
- Azt hallottam, hogy őrült. Veszélyes. - sóhajtottam, és levettem a kötényemet.
- Kösz. - mondtam élesebben, mint ahogyan akartam.
Utam az ajtó fele vezetett ,mikor Phil elkapta a csuklómat.
- Hé. Sajnálom. Nem akartam ítélkezni, csak szerintem te találsz jobbat is.
- Értem én. - nevettem. Megpróbáltam ellökni magamtól, de nem hagyta.
- Ne haragudj, én csak pró- valaki keményen ellökte tőlem Phil-t.
Niall.
Niall dühtől remegő teste előttem állt, eltakarva ezzel Phil-t.
- Vedd le a kezeidet róla. - mondta.
Phil védekezésképpen maga elé emelte kezeit.
- Nem bántottam őt, esküszöm. - Niall tett pár lépést felé, de vállánál fogva visszaráncigáltam.
- Jól vagyok, Niall. Tényleg. Gyere. Csak menjünk már. - pár másodpercig hezitált, de végül velem jött.
Beszálltunk a kocsijába, és éreztem a feszültséget körülöttünk. Állkapcsa megfeszült, kezei ökölbe szorultak a kormánykerék körül. Pár perc után megtörtem a csendet.
- Niall?
- Igen? - sóhajtotta.
- Nem bántott. Esküszöm! - tekintetét még mindig az úton tartotta.
- Flörtölt veled.
- Nem. - sóhajtottam.
- Ne merj hazudni nekem, Lillie!
Idegesen az ujjaimmal kezdtem el játszadozni, de nem válaszoltam . Nem igazán tetszett neki a játék.
- A fenébe is Lillie! Válaszolj! - ordított rám. Megijesztett.
- Jól van, igen! Igen, flörtölt! Rohadtul ne ordibálj velem! - vágtam vissza.
Niall hirtelen átkanyarodott az út másik felére. Visszafele indult.
- Mit csinálsz?
Rájöttem, hogy a Starbucks fele tart. Vissza a munkahelyemre.
- Meg fogom mondani annak a rohadéknak, hogy mi a pálya. - hörögte.
- Niall, ne! Komolyan mondom! Ne!
Tudomást sem vett rólam, egyre csak gyorsított. Bámultam őt, mikor hirtelen eszembe jutott valami. Kinyitottam a kocsi ajtaját, felkészülve , hogy kiugrom, amikor Niall visszarántott, és becsukta az ajtót.
- Te teljesen megvesztél? - kiabált velem.
- Mi mást tehettem volna? Nem figyeltél rám! - mondtam, mikor hirtelen lefékezte a kocsit.
- De ez nem jelenti azt, hogy megpróbálhatsz kiugrani egy rohadt autóból, amikor az még megy! Meg is halhattál volna! - az egész teste remegett, és szemeit ismét elárasztotta az a végtelen sötétség.
- Sajnálom. Oké? Csak hagyd békén Phil-t! Kérlek.
Nem nézett rám, csak sóhajtott. Megfordította az autót, és utunk most már az eredeti úti célhoz vezetett.
Végül egy kis olasz étterem előtt álltunk meg. Mielőtt kiszállhattam volna, nagy kezeit az enyéimre tette.
- Sajnálom ha megijesztettelek. - mondta halkan. - Soha nem is akartam felemelni a hangomat rád.
Sóhajtottam. Nem sokat segített, de ismét azt a gyengéd oldalát mutatta. Aranyos volt.
- Rendben van, Niall. Csak hallottam, hogy Alex is kórházba került, és nem szeretném Phil-nek is ezt a sorsot.
Niall mély levegőt vett, és megpuszilta a kezem.
- Menjünk enni.
Kiszálltunk a kocsiból, és úgy éreztem kissé alul öltöztem ehhez az estéhez. Niall egy inget viselt, sötét farmerrel. Rajtam csak egy legging volt és egy kinyúlott pulóver. Aranyos.
Megtaláltuk az asztalunkat. Niall rendelt egy üveg bort, majd rám mosolygott.
- Jól nézel ki.
- Köszönöm. - mondtam, kevés meggyőződéssel a véleményéről. Kuncogott, majd a menüt kezdte el nézni. Észrevettem egy kis sebhelyet a nyakán. Nem volt feltűnő de vérzett.
- Niall, mi történt veled? - kérdeztem tőle integetve a nyakán lévő seb fele. Kérdésemre arca megfeszült.
- Semmi különös. Munkában történt.
- Már megint mit csináltál?
- Felejtsd el, Lillie! - figyelmeztetett. Csalódottan sóhajtottam.
- Soha nem beszéltél még a szüleidről. - váltott témát.
- Ja. Igazából, nem szeretek róluk beszélni. - bámultam az étlapot
- Kérlek, mond el. - kérlelt édesen.
Ez nem volt fair. Én kénytelen voltam elmondani dolgokat magamról, de mikor én egy kis sebhelyről kérdezem, azt már nem szabad tudnom?
Lenyugodtam picit.
- Nem olyan nagy dolog. Apám egy seggfej volt velem és anyámmal, így hát otthagytuk őt. És soha nem néztünk vissza. - mondtam, le sem véve szemeimet a kezemben tartott étlapról.
- Látom. Szóval akkor csak te és az anyukád vagytok?
- Igen. Vagyis . . voltunk, míg meg nem halt pár évvel ezelőtt rákban. - néztem fel rá, és szomorúnak látszott?
- Sajnálom, Lillie! Ha nem akarsz beszélni róla.. . Nem kellett volna erőltetnem.
- Rendben van. Most már te is beszélsz a családodról?
Az asztalt bámulta. Miután a pincér felvette a rendelésünket, Niall válaszolt.
- Mit szeretnél tudni? - kérdezte idegesen.
- Csak róluk. Hol vannak? Csak te és a bátyád vagytok?
- Ja. Csak én és Greg. Apám, Bobby és anyám, Maura nem errefelé élnek. Nem beszélek velük, csak Greg-el. Néha együtt dolgozunk.
- Óh, az jó. És miért nem beszélsz a szüleiddel?
- Amikor úgy 14 voltam, én és Greg belekeveredtünk egy dologba. Drogok. Egy ideig titokban tartottuk, de aztán rájöttek. És szó mi szó nem igazán tetszett nekik a dolog. Mikor 18 lettem egyszerűen kirúgtak otthonról. Egy ideig Greg-el laktam, de nem akartam a nyakán lógni, így saját lakásba költöztem. Aztán találkoztam veled. - mosolygott.
Bólintottam, majd komolyan rá néztem.
- Szóval most már abbahagytad. Igaz?
Niall megfogta a kezem, az asztal másik feléről és bólintott.
- Ígérem.
Sóhajtottam. Hittem neki.

Vacsora után Niall és én haza indultunk. Könyörgött nekem, hogy az estét töltsem nála.
- Nem is tudom, Niall. Megint hülyeségeket fogsz csinálni? - kérdeztem vonakodva.
- Hát, nem ígérek semmit, de . . . - mosolygott. - Kérlek. Akarlak ma este. - szemeimet meresztettem rá, ő csak kuncogott. - Nem úgy. Mármint ha te úgy szeretnéd akkor. . . - itt vállba böktem, ő ismét csak kuncogott.
- Van egy olyan érzésem, hogy úgy is rávennél szóval . . .
- Talán csak el akarom hitetni veled, hogy van más választásod is. - vigyorgott.
- Jó. Menjünk. - forgattam szemeimet.
Arcán egy nagy vigyor jelent meg, és elkezdett a lakása fele menni. Jézusom mibe kevertem magam.