-Nem.
Nem. Most nem tudok! Ma este nem! Majd! Oké, rendben! - erre
ébredtem. Nem fordultam meg, mert tudtam, hogy Niall biztosan
telefonál. Idegesnek hangzott. - Figyelj! Most mennem kell, de ne
aggódj, időben végezni fogok! - gyorsan beszélt.
Éreztem,
hogy a súlya lenyomja a matracot a hátam mögött. Gyorsan
becsuktam a szemem.
- Kelj fel, édes! - suttogta a fülembe.
Lassan kinyitottam a szemeimet. Édesen nézett le rám. - Jól
aludtál? - bólogattam, ezzel egy kis mosolyt csalva arcára. -
Izgatott vagy a ma esti randink miatt? - szájam elhúztam egy
picit. Nevetett. - Persze, hogy az vagy. - mondta, ahogyan felállt
az ágyról. Én is felültem. Jobban éreztem magam, mint tegnap
este.
- Hogy érzed magad? - vállat rántottam.
- Jobban ,
mint tegnap. . . öhm, Niall! Kivel beszéltél az előbb
telefonon? - kérdeztem idegesen.
- Csak a főnökömmel. -
válaszolt szigorúan.
- Van munkád? Mit csinálsz? - kérdeztem
meglepetten.
- Egyfajta hírvivő vagyok. - Miért ilyen fura?
Ilyen nagyon sötét? Mielőtt akármit mondhattam volna kiment a
szobából. Utálom mikor ezt csinálja, itt hagy gondolkodni.
Pár
perc múlva néhány pirítóssal tért vissza.
- Én elmegyek
zuhanyozni, te addig eszel. - mondta amint a fürdőszoba irányába
indult. Hirtelen megfordult. - Ohh, és ne menj el. Zárva van. -
vigyorgott. Szemeimet forgatva haraptam bele az egyik pirítósba.
-
Várj, Niall! Nem beszélünk a tegnap estéről? - kezeivel az ajtó
kilincsét szorította.
- Majd vacsoránál. - hangjában
hűvösség bujkált, szóval hagytam. Egyelőre biztosan. Maga
után becsukta az ajtót. Amint meghallottam a víz hangját,
felálltam. A nappali fele tartottam. Minden zárva, sehol egy
holtest. Ez jó. De valami nagyon fura ebben a nappaliban. Sehol egy
családi fotó? Nincs családja?
A könyveit kezdtem el
nézegetni. Mindegyik nagyon régi könyv volt, mint a Hardy Boys és
Sherlock Holmes. Kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet a könyvei
iránt, egészen addig míg észre nem vettem, hogy az egyikből
valami kilóg. Elvettem a könyvet és lapozni kezdtem. Egy fénykép
volt az. Niall és egy másik fiú. A karjaik egymás vállán
hevertek. Úgy látszik nagyon közeli ismerősök voltak. Nagyon
hasonlítottak egymásra. Padló nyikorgást hallottam a hátam
mögül, és egyből megugrottam. Niall arckifejezése elárulta,
hogy egyáltalán nem örül annak, hogy itt talál. Éreztem, hogy
elpirulok, mikor rájöttem,hogy csak egy törölközőt visel, ami
hanyagul fogta körbe a csípőjét. Gyorsan mellém sétált, és
kikapta kezemből a képet. Meg kell mondanom, nagyon sexy volt egy
szál törölközőben, vizes hajjal. Ezt a gondolatot megpróbáltam
mélyen magamba nyomni, mikor a képet nézegette, és egy nagyot
sóhajtott.
- Ő a bátyám. -sóhajtott még egyet le nem véve
szemét a képről.- Greg.
Bólogattam. Hirtelen a lábaim
nagyon érdekessé váltak. Rosszul éreztem magam, bár ha az
embert bezárják egy házba ez előfordul. Visszarakta a képet a
könyv lapjai közé, majd engem bámult. Nagyon igyekeztem, hogy
tekintetem arcáról ne vándoroljon le a csípőjére.
- Ideges
vagy? - gúnyolódott. Belenéztem a szemeibe. Alsó ajkamat
harapdálva gondolkodtam, hogy mit is mondjak neki. Közelebb lépett
hozzám.
- Akarlak. -suttogta. Hangjától egész testem
megremegett. Hideg leheletétől a hideg végigfutott a gerincemen.
A szívem kihagyott egy ütemet, ahogyan még mindig
rendíthetetlenül ott álltam. Ajkait finoman enyéimre nyomta. Ez
nem vallott rá. El sem tudtam képzelni, hogy Niall finom is lehet.
De tévedtem. Itt a bizonyíték. Ajkai szinte csak súrolták
enyéimet. Harcolnom kellett volna. Megakadályozni, hogy
megcsókoljon, de csődöt mondtam. Az irányítása alatt tartott.
Amikor nyelvével utat akart törni magának ellöktem magamtól. Ez
már túl sok volt. Azért ennyire még nem kapott meg. Legalábbis
egyelőre. Hátralépett majd kacarászott egyet.
-
Hazaviszlek, hogy el tudj készülni az esti randinkra. - mondta,
ahogyan elindult a fürdőszoba fele, ahonnan vissza sem tért addig
míg teljesen fel nem öltözött.
Amikor kirakott a házam
előtt, sietősen megindultam. Nagyon aggódtam Becca miatt.
Igyekeztem, hogy minél hamarabb bejussak azért, hogy lássam
Becca-t elnyúlva a kanapén fején egy jégözönnel a fején.
Másnapos.
- Hol a fenében voltál? Mister McDreamy-vel? -
kérdezte kicsit gúnyosan.
- Nem. Niall-el voltam. Mister
McDreamy bedrogozott, és meg akart erőszakolni a kocsija
hátsóülésén.
- Mi? Most komolyan? Hogyan jutottál ki? -
ugrott fel.
- Niall. - szemöldökei az egekbe emelkedtek.
-
Niall hogy a fran-
- Figyelj! Hosszú történet, de mindent
elmagyarázok, amint visszajöttem a randimról.
- Randi? Kivel?
Niall-el? - bólogattam. Fejét rázva feküdt vissza a kanapéra.
- Ja, és szép kis szívás mellesleg. - mondta. El is
felejtettem. Ujjaimat végighúztam az érzékeny területen.
Ahogyan hozzáértem összerezzentem picit. Fájt. Még mindig le
voltam döbbenve, hogy ezt csinálta, de ismét Niall-ről
beszéltünk, szóval próbáltam témát váltani.
- Nem
hagytalak ott a club-ban igaz? - mondtam a dzsekimet levetve.
-
Igazából, fordítva. Én hagytalak ott téged. Totál gázos
voltam, fogtam egy taxit és hazajöttem. - Szemeimet forgattam.
Nem mintha már számítana.
Gyorsan beugrottam a meleg víz alá
relaxálni. Annyi kérdés kavargott a fejemben, amit meg akartam
kérdezni Nall-től ma este. Mint például a munkája, a bátyja,
és természetes magáról. Nem rettegtem a randitól. Igazából
ez egy lehetőség volt, hogy jobban megismerjem Niall-t.
Amikor
kiszálltam a tus alól a telefonomra pillantottam. SMS-em jött
Niall-től. Nem emlékeztem, hogy megadtam volna neki a
telefonszámomat. De végül is mikor vele vagyok semmit nem
csinálok szabad akaratomból. Bizonyára beírta a számát a
telefonomba, míg én aludtam.
Niall: vegyél fel valami szépet
hercegnő, valami könnyen levehetőt
Lillie: álmodj csak tovább
Horan
Niall: oh, abban biztos lehetsz.
Szemeimet forgattam
válaszán. Letettem a telefonomat az éjjeli szekrényemre, és
elkezdtem készülődni.
**
- Itt van! - szólt Becca a
konyhából. Kisétáltam a szobámból egy csőfarmerben meg egy
virágos felsőben. Niall a kanapén ült. Mikor meglátott felállt,
és rám mosolygott.
- Készen vagy szépségem? -bólintottam, ő
meg elvezetett az autójához.
Niall is jól nézett ki. A
szokásos V kivágású fehér pólóját és egy farmert viselt.
Rövid út után egy kis kávézó előtt álltunk meg.
Átszaladt az autó másik felére, hogy kinyissa nekem az ajtót.
Gyengéden átkarolta a derekamat és bevezetett a kis kávézó
ajtaján.
– Nagyon sexy vagy ebben a nadrágban, Lillie. -
suttogta a fülembe, miközben a pincért vártuk, hogy elvezessen
minket az asztalunkhoz. Éreztem, hogy kezei vándorolni kezdtek a
fenekem felé, de mielőtt odaérhetett volna oldalba böktem.
-
Ne itt, Niall.
- Oké. Akkor majd otthon. - éreztem, ahogyan
vigyorog, én persze csak a szemeimet forgattam.
Végre
elvezettek az asztalunkig. Helyet foglaltunk egymással szemben.
Niall rendelt egy üveg bort mielőtt ismét rám vigyorgott volna.
- Már nagyon vártam a ma estét. Mesélj magadról, Lillie. Ki
vagy? Mit szeretsz? Mesélj.
- Hát. Szeretem a hosszú sétákat
a tengerparton és -
- Hahahahah. Nagyon vicces vagy. Most
komolyan.
- Nyitott könyv vagyok, Horan. - ezen elvigyorodott.
- Hmm, remek. Szóval hány pasid volt előttem?
- Nem
vagyok veled, de amúgy kettő. Miért?
- Csak kíváncsi vagyok.
És te az enyém vagy – bökött ujjával a nyakamon lévő szívás
fele. - Az ott bizonyítja. Valójában, eléggé jól áll neked.
Szeretnél még egyet? - állkapcsomat összeszorítottam, és
rosszalló pillantásokat vetettem felé. Reakcióm láttán csak
nevetett. - Csak vicceltem, bébi. Szóval a kedvenc színed, filmed
és virágod? - szemöldökeimet ráncoltam.
- Mi ez? Olyan ,
mint a húsz kérdés?
- Csak válaszolj a kérdésre, Lillie. -
szemeimet forgattam, de végül is válaszoltam
- Sárga, Juno,
liliom. - válaszomon elmosolyodott, és rendelt nekünk valamit.
-
Rendben. Mi volt a legmerészebb dolog, amit egy fiúval csináltál?
- a bort visszaköptem a pohárba. Most ez komoly volt?
- Erre
nem válaszolok. - mondtam visszafojtott lélegzettel.
- Miért
nem?
- Mert ez-ez, nem a te dolgod! - vágtam vissza neki. Arca
megmerevedett.
- A te dolgod az én dolgom is. Oké? Szóval csak
mond el. - a végére megenyhült az arca. Sóhajtottam.
- Nem
vagyok szűz, ha ez érdekel. - bólintott. Mintha picit dühösnek
látszott volna, hogy ezt már valaki elvette tőlem. De hát
megtörtént.
- Hány éves vagy? - váltott témát.
- 18.
Te?
- 21. - megköszönte a pincérnek a vacsorát, amit letett
elénk.
- Most én jövök a kérdezgetéssel. - mondtam, olyan
határozottan, ahogyan csak tudtam.
- Oké. - mondta, és várta,
hogy folytassam.
- A hegek, Niall. Honnan vannak?
- Ne ezt.
- mondta feszülten. Veszekedni akartam vele, de megállított. - Ne
ezt Lillie, kérlek. - sóhajtottam, és mást témát kerestem.
-
Mi történt a club-ban. Úgy értem Alex után .. - még
feszültebb lett.
- Mikor megláttam, hogy kihozott a club-ból
, követtelek. Várnom kellett, míg lerak, hogy biztos legyek
benne, téged nem bántalak - rám nézett. Bólintottam, hogy
folytassa. - Mikor meggyőződtem róla, hogy így van, uhhh, rendbe
raktam. Aztán elvittelek a lakásomra.
- Sosem kérdeztem, mi
történt Alex-el. Végül is mit csináltál vele? - éreztem, hogy
a szívem egyre hevesebben ver.
- Semmi olyant ami miatt
aggódnod kéne. Soha többé nem fog hozzád érni. - kerülte ki
az eredeti kérdést. Egy pillanatig az ételére koncentrált.
Evett egy keveset.
Belém fagyott a levegő, amikor megláttam
az ízületeit. Mikor észrevette, hogy azokat bámulom, gyorsan
elrejtette előlem. Szörnyen néztek ki.
- Niall, te . . .
ugye nem ölted meg? - tekinteté rám szegezte.
- Természetesen
nem. - pislogott, majd nagy levegőt vett mielőtt folytatta volna.
- Csak megadtam annak a kis pöcsnek, amit érdemelt, azért amiért
rád tette a kezeit. - köpte összeszorított fogai közül.
-
És ez rossz? - kérdeztem félénken.
- Nos, mondjuk azt, hogy
bele telik egy kis időbe míg felépül.
- Én nem róla
beszéltem. - Niall tengerkék szemeit rám meresztette, majd
tekinteté az ujjaira vitte.
- Nem. Rendben vagyok. - úgy tűnt
meglepődött kérdésemen. - Nem tudtam, hogy érdekel.
-
Érdekel, Niall. Érdekel. - sóhajtottam., és az asztalt kezdtem
el bámulni. Tekintetem rá vezettem. Arcán mosoly ült. Nem az az
ördögi, amit általában mutatni szokott, hanem egy szinte már
meleg mosoly. Miután az asztalra tett valamit kezét felém
nyújtotta.
- Gyere. Haza viszlek.
Kivezetett a kocsihoz.
Meglepődtem, hogy nem akarta hogy haza menjek vele. Niall-nek még
mindig voltak titkai. És én nem adom fel.
- A szüleidnek
csodás gyerekük van. - mondta, ahogyan megállt a lakásom
előtt. Elfintorodtam.
- A szüleim. Nem túl jó téma. -
válaszom hallatán felhúzta szemöldökeit. - Egy újabb történet
egy újabb alkalomra.
- Szóval tetszett a randink? Eléggé
ahhoz, hogy belemenj egy másodikba is? - vigyorgott.
- Van más
választásom? - vigyora egyre szélesebb lett.
- Nincs.
-
Akkor holnap találkozunk. - mondtam ahogyan ki akartam szállni a
kocsiból, de visszarántott.
- Alig várom. - suttogta. Ajkaink
majdnem összeértek, majd elengedett. Sokkos állapotban szálltam
ki a kocsijából, és néztem ahogyan elhajt. Ujjaimmal
végigsimítottam ajkaimat. A francba. Kezdem megszeretni ezt.
Ahogyan beértem a lakásba, elmentem Becca mellett, majd
álmodozva dőltem le az ágyamra.
Niall: Jó éjt édes! Rólad
fogok álmodni!
Olvastam el az üzenetet amit az imént
kaptam.
Lillie: Neked is jó éjt, Horan.
Leraktam a
telefonomat, és behunytam a szemeimet. Niall volt az , aki eszembe
jutott.
Van egy sötét oldala. Erőszakos. És a múltja. Van
egy olyan érzésem, hogy az sem volt fenékig tejfel. Elhatároztam,
hogy kiderítek róla mindent. Viszont volt egy olyan érzésem,
hogy nem fog tetszeni az amit majd találni fogok. De már túl késő
volt. Ez az ajtó félig nyitva állt, és nem akartam bezárni. Ki
akartam róla deríteni mindent, akkor is ha ez nem fog mind
tetszeni. Úgy éreztem, hogy egy ideig nem fog elmenni a
közelemből, és őszintén, nem is akartam.
2013. augusztus 29., csütörtök
2013. augusztus 20., kedd
4. fejezet
-
Kész vagyok a bulira! - ordította Becca a volán mögül.
Felhangosította a rádiót és énekelni kezdett. Nem énekeltem
vele, de nevetni jó volt rajta.
Úton
voltunk a club fele, és nem fogok hazudni. Nem csak Becca volt
ilyen kirobbanó formában, én is izgatott voltam. Nem csak azért
mert tudtam, hogy ez felhúzza Niall-t . . vagyis de, ez volt az
egyetlen ok.
Mindketten nagyon jól néztünk ki. Becca egy
csőfarmert meg egy szűk piros blúzt viselt. Én kicsivel
sexy-bbet. Egy fekete filteres miniruhát viseltem, ami remekül
kiemelte alakomat.
Amikor megérkeztünk a club-ba éreztem, hogy
a szívem majd kiugrik a helyéről az izgalomtól. Amint beléptünk
Becca egyből a táncparkettet célozta meg. Követtem őt. Együtt
táncoltunk. Hagytam, hogy a zene átjárja testem minden egyes kis
zugát. Ritmusra mozogtam. Jó érzés volt. Mintha mindentől
megszabadultam volna, mintha egy gombnyomásra eltűnt volna minden
gond,aggodalom.
Nevetségesnek tűnhet, de úgy éreztem, mintha
valaki figyelne. Egy club-ban vagyunk. Biztosan sokan néznek engem,
de ez más volt. Nem egy kósza pillantás ami nem tart többet pár
másodpercnél. Olyan volt, mintha valaki csak azért lenne itt,
hogy engem figyeljen, hogy szemmel tartson.
Egy fényképező
vakujára lettem figyelmes. Az éles fény forrását kerestem.
Semmi. Majd hirtelen egy piszkos szőke foltot láttam elsuhanni
mellettem. Mire odakaptam szemeimet, hogy jobban megvizsgáljam,
eltűnt. Niall. Ő volt az. Ő kellett, hogy legyen. Átvágtam a
tömegen, mire egy kéz kapott vállam után. Becca.
- Jól érzed
magad? - kiabálta át a zenét.
- Ühhhm, igen! - feleltem
idegesen. Még mindig Niall után kutattam. Meg kellett tudnom, hogy
tényleg ő volt-e az.
- Remek. Akkor menj és beszélgess azzal
a dögös pasival ott! - mutatott a bárpult fele, ahol egy jóképű
pasi kacér pillantásokat vetett rám. - Totál tetszel neki! Na
menj! - lökött a pasi irányába. Vissza néztem rá, de csak
vigyorgott, és a pasi irányába mutogatott. Szemeimet forgatva
fordultam vissza a bárpult fele. Megindultam a pasi fele, aki
látván érkezésem vigyorgott.
- Üdvözöllek itt! -
mosolygott megmutatva tökéletesen fehér fogsorát.
- Helló! -
kicsit kínosan éreztem magam.
- Hozna egy italt ennek a
gyönyörű hölgynek? - szólt oda a bárpultosnak. Elvörösödtem,
de próbáltam vele flörtölni. Általában nem szoktam ilyent
csinálni, de ha Niall mégis itt van, akkor ez le fogja őt
koptatni. Ha itt van akkor csinálok neki egy kis show-t. Nem fogok
hazamenni ezzel a pasassal meg semmi ilyesmi, csak egy kis ártatlan
flörtölés meg talán pár csók.
A férfi közelebb húzódott
hozzám.
- Alex vagyok.
- Lillie. - mosolyogtam.
- Szép
név egy nagyon szép lánynak. - Áhhh. Hol hallottam már ezt?
Valószínű mindegyik második pasitól. Rámosolyogtam, majd egy
kicsit közelebb húzódtam hozzá. Nem vagyok ribanc, esküszöm.
Csak gondoltam, ha Niall itt van akkor ez ki fogja őt borítani.
Folyton ezt mondogattam magamnak, de mégsem segített. Valami
megakadályozott. Ez egy olyan ajtó volt, amit nem akartam
kinyitni. Lehet, hogy nincs is itt. Csak én képzeltem.
Beképzeltem, mert akarom látni.? Nem. Az nem lehet. Niall olyan
sötét volt. Nem tudom. Olyan fura.
- Azon gondolkodtam, hogy a
barátod miért hagyta, hogy egyedül elgyere ebbe a club-ba? -
rángatott ki Alex gondolataimból
- Hát, ööhm, nincs barátom.
- Óh, az mindent megkönnyít. - mosolyogtam, és úgy tettem,
mintha élvezném. A pultos egy italt tett le elém. Valami
gyümölcsös italnak nézett ki. Alex épp felém nyújtotta,
mikor tekintete letévedt a ruhámra.
- Ott van valami. -
mutatott egy pontra a ruhámon. Néztem, de nem találtam semmit. -
Óh, csak a fények. - vigyorgott, majd odaadta az italt. Vonakodva
vettem el tőle. Belekortyoltam. Finom volt. Mintha bor alapú
lenne, de egy picivel erősebb annál. Nem tudom, de alkohol alapú
volt. Alex végig mosolyogva engem nézett.
- Ízlik? - kérdésére
bólintottam. - Akkor idd meg és menjünk táncolni. - gyorsan
szippantottam fel az utolsó kortyot is. Alig vártam, hogy a
táncparkettre érjünk. Kezétől fogva rángattam a tömegbe.
Nagyon reméltem, hogy Niall tényleg itt van, vagy most hülyét
csinálok magamból. De végül is miért érdekel ez engem?
Alex-el együtt táncoltunk. Nagyon jól táncolt. Csípőinket
egyszerre mozgattuk a zene ritmusára. Aztán a szám felénél
furán kezdtem magam érezni. Nem úgy mint aki részeg. Rosszabbul
A
világ forogni kezdett velem, aztán hirtelen minden összefolyt.
Semmit nem tudtam már megkülönböztetni. A látásom is egyre
homályosabb lett. Mi történik velem?
Éreztem, ahogy Alex
kezeit csípőmre teszi és vezeti kezdett valamerre. Nem tudom
merre vitt, minden egybefolyt, de nem tetszett ez nekem. Nem
akartam vele menni. Nem tudtam ellene semmit csinálni. Úgy éreztem
nem vagyok ura testemnek.
Alex nem mondott semmit. Nem kérdezte
meg, hogy jól vagyok-e vagy esetleg le szeretnék-e ülni. Csak
kivezetett a club-ból és az utcán vezetett lefele.
Hirtelen
bevillant. Nyilván drogot tett az italomba. Attól vagyok ilyen
kábult. Elkábított és most meg fog erőszakolni. A francba.
Agyamon hirtelen villant át minden egyes rémkép. El akartam
szaladni, sikítani, sírni, akármi, de nem uraltam a testem. Nem
tudtam semmit tenni ellene. Túl kába voltam, hogy akármit is
csináljak. Alex hirtelen megállt. Egy bordó foltot láttam magam
előtt. Talán egy autó? Igen. Kinyitotta a hátsó ajtót és
háttal befektetett.
Nem!
Nem! Nem ! Lillie csinálj valamit! Akármit!
Otthon kellett
volna maradnom. Niall-re kellett volna hallgatnom.
A drog egyre
erősebben hatott. Már semmit nem láttam. Kezeket éreztem a belső
combomon, a ruhám alatt. Én nem akarom ezt! Nem akarom ezeket a
kezeket érezni többé! És egy másodpercre múlva már nem
éreztem. Azt hittem ez is a drog hatása, de nem. Tompa kiáltást
hallottam, majd megértettem. Alex már nincs rajtam. Valaki
leszedte rólam Köszönöm istenem!
Bárcsak tudtam volna,
pontosan mi történik, de minden érzékszervem elzsibbadt. Egyedül
csak tompa hörgő hangokat hallottam. Újra és újra. Mi
történik?
Nagyon erősen próbáltam a hangok irányába nézni,
de nem sikerült. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire összeszedtem
magam annyira, hogy egy aprócska nyögést ki tudja erőltetni
magamból.. Halk volt, de elég ahhoz, hogy felkeltsem a hangkeltő
figyelmét. Újra és újra hangokat adtam ki magamból, egészen
addig míg nem éreztem valaki érintését. Tudtam, hogy ez nem
Alex. Ez az érintés gyengédebb volt. Ezek a kezek nagyobbak
voltak, mint az övé. Sokkal védelmezőbbek. Éreztem ahogyan a
karjaiba vesz és rájöttem, hogy szemeim csukva vannak. Nem is
próbáltam kinyitni őket. Túl gyenge voltam hozzá. Mindenhez
gyenge voltam. Innentől minden nagyon homályos. Biztos vagyok
benne, hogy elvesztettem az eszméletem, mert amikor újra
kinyitottam a szemeimet valaki ágyában feküdtem. Szemeim lustán
felnyíltak. Körbenéztem. Ismerős helynek tűnt. Aztán belém
hasított a felismerés. Fel akartam ülni, de szörnyű fejfájás
kínzott.
- Maradj ott hercegnő. - figyelmeztetett. Niall. Az ő
lakásán voltam, az ő ágyában. Ismét.
Őt kerestem. Az
ajtónak támaszkodva állt. Arca merev, mint a kő.
- Mi, hogy,
mikor kerültem én ide? - szaladtak ki a kérdések számból. Nagy
levegőt vett mielőtt válaszolt volna.
- Elkábítottak és meg
akartak erőszakolni, de én megmentettelek. Megint.
- Hogyan
tudtad, hogy hol vagyok? - hangom inkább a suttogáshoz
hasonlított. A földet bámulta. Nem válaszolt. - T-Te követtél
engem?
- Talán. - ez volt minden amit mondott. - De csak a
hasznodra vált. Mondtam, hogy ne menj el. - mondatait átitatta a
düh, én meg félni kezdtem.
- Megerőszakolhattak volna,
megverhettek volna vagy akár meg is ölhettek volna! Szerencséd,
hogy követtelek.
- Mért érdekel? - vágtam oda neki. - Miért
érdekel, hogy mi van velem?
Álla megfeszült. Szemeit rám
meresztette.
- Mert hozzám tartozol. - hörögte. Csak bámultam
őt. Nem tudtam mit mondjak. Közeledni kezdett felém. Éreztem,
ahogyan szívverésem felgyorsul, mikor leült mellém az ágyra.
Túlságosan rettegtem ahhoz, hogy akármit tegyek. Ajkait enyéimre
tapasztotta. Durván, mégis érzelmektől fűtve csókolt meg.
Tudtomon kívül visszacsókoltam, de hogy őszinte legyek inkább
félelemből tettem. De még így is mélyen bennem ott volt egy
nagyon aprócska rész, ami azt súgta nekem, hogy ezt kell tennem,
hogy ezt akarom tenni. Niall apró csókokat hintett állvonalamra
majd nyakamra. Szívni kezdte. Megpróbáltam elfojtani egy nyögést,
amit ő váltott ki belőlem, de nem sikerült. Éreztem önelégül
mosolyát bőrömön. Harapni kezdte.
- Niall. - lihegtem, amikor
már fájt. Elhúzódott, majd lassan felállt az ágyról.
-
Kész. - csak ennyit mondott majd kisétált a szobából. Le voltam
döbbenve. Megjelölt? Éreztem, ahogy légzésem felgyorsul. Ekkor
Niall sétált be a szobába kezében egy pohár vízzel, amit felém
gyújtott.
- Azon gondolkoztam - kezdett bele. - Mit szólnál ha
holnap este elmennénk randizni? - majdnem szembeköptem vele a
vizet.
- Miért? - kérdeztem meglepetten.
- Mert kedvellek,
és jobban meg akarlak ismerni. Tudod általában ezt szokták
csinálni a randikon. - mondta merő gúnnyal a hangjában.
-
Holnap este hatkor érted megyek. - nem kérdés volt. Szemeimet
forgatva hátat fordítottam neki. - Jó éjt Lillie! - suttogta
mielőtt lekapcsolta volna a villanyt. Nem válaszoltam. Csak
feküdtem ott, és próbáltam nem tudomást venni róla, meg
derekam köré fonódó kezeiről. Kezei vándorolni kezdtek lefele,
de még mielőtt akárhová is elérhettek volna megállítottam.
Erősen oldalba böktem. Fülembe kuncogott. Forró lehelete
csiklandozta nyakamat.
Agyam dolgozni kezdett. A holnap esti
randinkon gondolkodtam. Miért nem ellenkeztem? Miért nem
ordítottam , hogy 'Nem'? Aztán megtaláltam a kérdésre a
választ. Egyik felem nagyon is el akart menni arra a randira.
Niall
annyira titokzatos és meggyőző volt. Vonzott magához, annak
ellenére, hogy tudtam rejteget valamit.
2013. augusztus 11., vasárnap
3. fejezet.
Éreztem,
hogy lassan felébredek. A szemeimet még nem nyitottam ki, de
tudtam, hogy Niall engem bámul. Még nem akartam vele
foglalkozni.
Reméltem, hogy ez egy álom volt, hogy otthon vagyok. De sajnos nem.
- Tudom, hogy ébren vagy Lillie. - mondta Niall mély hangon. A francba. Mikor kinyitottam a szemem rájöttem, hogy Niall orra majdnem az enyémet súrolja. - Gyönyörű vagy mikor alszol. - mondta vigyorogva. Szemeimet forgattam.
- Kicsit sem hátborzongató, hogy néztél míg aludtam. - mondtam rosszindulatúan. Ő csak kuncogott.
- Bezártalak a házamba, rávettelek, hogy aludj velem az én ruháimban. Nem gondolod, hogy a hátborzongatót már átléptük? - veszekedhettem volna veled, de igaza volt. Felkelt és nyújtózott egy nagyot.
- Következőkor nem farmerben alszom, nem kényelmes. - mondta pislogva.
- Nem lesz következő alkalom. - gúnyolódtam. A reakciója egy egyszerű vigyor volt, mikor szembenézett velem, majd bármilyen jelzés nélkül levette a pólóját és elindult a fiókok felé. Elővette egy tiszta blúzt. Nem tudtam mást csinálni, csak bámulni. Izmos volt. Nem annyira durván, de szép széles vállai voltak. Visszanézett rám, majd vigyorgott. Lebuktam.
- Tetszik amit látsz hercegnő. - valami fura fejet vághattam, mert nevetett rajtam. Aztán észrevettem valamit. Egy nagy sebhely volt Niall bal vállán. Igazából több volt , mint egy, de ami a bal vállán és a háta alsó felén volt, az volt a legészrevehetőbb. A hátán lévő úgy nézett ki, mint egy égés nyom.
- Mi történt a hátaddal? - csúszott ki a számon. Jaj, istenem! Az a nagy szám. Láttam, ahogy Niall egész teste megfeszül arca megkeményedik. Ettől a látványtól megijedtem. Féltem tőle. Zafír kék szemeit ismét megmérgezte a sötétség.
- Semmi. - ez volt minden amit mondott, mielőtt felvette volna a felsőjét. Mikor nadrágot váltott a szoba másik felébe néztem. Soha többé nem akarok semmit kérdezni tőle a sebhelyeivel kapcsolatban. Megkerestem a ruháimat, és a fürdő fele igyekeztem, hogy átöltözzek, mikor Niall megállított.
- Merre készülsz bébi?
- Átöltözni. - mondtam határozottan. Niall megnyalta a száját.
- Itt is át tudsz öltözni. Én is itt öltöztem át.
- Igen, mert be akarsz vágódni nálam. Másrészt én nem akarok neked imponálni. Most menj. - morogtam és próbáltam ellökni az utamból.
- Te tényleg azt, hiszed ez volt a célom? Ez amúgy sem olyan nagy dolog, szóval öltözz át. Most. - fogaimat csikorgattam. Ismét megpróbáltam ellöki az utamból de semmi értelme nem volt. Niall ideges lett.
- Most Lillie. - mondta durván. Most komolyan gondolja? Az arcát nézve, igen. Halál komolyan gondolta. Mérgesen fújtattam a levegőt. Pár lépést hátráltam, majd levettem a felsőmet. Vagyis az ő felsőjét. Hátat fordítottam neki, mielőtt felmérhetett volna. Éreztem, ahogyan tekintete lyukakat éget a hátamba, miközben engem néz. Visszavettem a régi felsőmet, majd amilyen gyorsan csak tudtam nadrágot cseréltem. Amint rajtam volt saját nadrágom, megfordultam. Arcom égett a dühtől. Ő természetesen vigyorgott.
- Csinos bugyi. - suttogta, amint elmentem mellette, ki a szobából. Hallottam, hogy követ.
- És mit szeretnél reggelire? - kérdezte.
- Semmit. Nem vagyok éhes. - mondtam olyan ridegen, ahogy csak tudtam.
- Mit szólsz pár kiflihez? - rám sem hederített.
- Nem! - akármit is mondtam ő nekiállt reggelit csinálni, mintha itt sem lennék.
-Vigyél haza, Niall! - mondtam, ahogy elém rakta a kiflit. Sóhajtott.
- Egyszer egyél. Majd utána. - pár másodpercig őt néztem, majd elkezdtem enni. Mikor befejeztem, megtartva szavát haza vitt.
- Majd találkozunk hercegnő! - mondta mielőtt kiszálltam volna a kocsiból. Majd találkozunk? Tehát látni akar még. Remek.
Amint beértem a lakásomba, a szobatársammal találta magam szembe, Becca-val, aki a kanapén ült. Amint meglátott, felugrott és hozzám sietett.
- Hol a fenében voltál Lillie? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nyugi. Elmentem arra a party-ra és. . .
- És hazamentél egy pasival? - kérdezte izgatottan
- Kényszerítve voltam rá.- szemeimet forgattam. Dióhéjban elmeséltem neki a történteket.
- Niall Horan? Ő nagyon helyes srác Lillie ! - ismét szemeimet forgattam.
- Azt a részt kifelejtetted, mikor bezárt a házába és kényszerített rá, hogy előtte öltözzek át. - sóhajtott.
- Eléggé hátborzongató. - bólintottam. - De tudod mit? Ma csajos estét tartunk. Kiverjük a fejedből ezt az egész Niall ügyet. Csodálatos lesz. - hezitáltam, de ha kiverem a fejemből Niall-t az csak jó lehet. Végül belementem. Becca egész nap arról áradozott, hogy milyen jó lesz majd egy kis bulizás, együtt. Nagyon izgatott volt az este miatt. De meg kell, hogy mondjam én is az voltam.
- Hamarosan otthon leszek, arra készülj el! - sikítozott a telefonba.
- Rendben. Szia! - raktam le, és kuncogtam az idióta viselkedésén.
Éppen a sminkemet csináltam, mikor éreztem, hogy valaki bámul. Megfordultam. Niall az ajtófélfának támaszkodva bámult engem.
- Mi a fene, Niall? Mit csinálsz a lakásomon? Hogy a pokolban jutottál be? - ordítottam rá. Szívem hevesen vert a meglepettségtől.
- Nyitva volt a bejárati ajtó. Tudod, igazán bezárhatnád.
Meglepettségem még mindig nem múlt el. Niall engem bámult, majd mikor rájöttem, hogy csak egy rövidnadrág és egy lenge póló van rajtam rájöttem, hogy miért. Gyorsan elszaladtam felöltözni.
- Mióta állsz itt? - kérdeztem.
- Nagyon jól nézel ki. - vigyorgott , hanyagolva a kérdésem. Szemeimet forgatva kérdeztem:
- Miért vagy itt Niall?
- Csak, hogy megmondjam neked, hogy ma este nem mész sehova. - hitetlenkedve néztem rá.
- Hogy tud- . Hogy gondolod, hogy kontrollálhatsz engem, hogy megmondod nekem , hogy mit szabad és mit nem? - fakadtam ki. Niall közelebb lépett hozzám.
- Mert az enyém vagy. És nem mész abba a club-ba. - mondta összeszorított fogakkal. Leesett az állam. Mi az ,hogy az övé vagyok?
- Én nem vagyok a tied, Niall. - léptem el tőle. Rossz mozdulat. Niall visszarántott. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem leheletét az arcomon.
- Nem. Mész. - morogta. A félelem eluralkodott a testemen, de álltam a tekintetét.
- De megyek.- vágtam vissza, még akkor is ha halálra voltam rémülve. Hallottam, ahogyan Becca belép a bejárati ajtón. Mindketten felé fordultunk.
- Oh! Félbeszakítottam valamit? - kérdezte rám, vigyorgott
-Nem! - mondtam mielőtt Niall akármit is mondhatott volna. Niall dühösen nézett Becca-ra majd rám, aztán elment. Mindenféle szó nélkül otthagyott minket. Becca meglepetten nézett rám.
- Nem akarok róla beszélni. - túrtam bele hajamba. - Csak menjünk szórakozni. - mondtam. Közben megjelent előttem Niall ideges arca, és ez még jobban arra késztette, hogy elmenjek itthonról, és szórakozzak.
Reméltem, hogy ez egy álom volt, hogy otthon vagyok. De sajnos nem.
- Tudom, hogy ébren vagy Lillie. - mondta Niall mély hangon. A francba. Mikor kinyitottam a szemem rájöttem, hogy Niall orra majdnem az enyémet súrolja. - Gyönyörű vagy mikor alszol. - mondta vigyorogva. Szemeimet forgattam.
- Kicsit sem hátborzongató, hogy néztél míg aludtam. - mondtam rosszindulatúan. Ő csak kuncogott.
- Bezártalak a házamba, rávettelek, hogy aludj velem az én ruháimban. Nem gondolod, hogy a hátborzongatót már átléptük? - veszekedhettem volna veled, de igaza volt. Felkelt és nyújtózott egy nagyot.
- Következőkor nem farmerben alszom, nem kényelmes. - mondta pislogva.
- Nem lesz következő alkalom. - gúnyolódtam. A reakciója egy egyszerű vigyor volt, mikor szembenézett velem, majd bármilyen jelzés nélkül levette a pólóját és elindult a fiókok felé. Elővette egy tiszta blúzt. Nem tudtam mást csinálni, csak bámulni. Izmos volt. Nem annyira durván, de szép széles vállai voltak. Visszanézett rám, majd vigyorgott. Lebuktam.
- Tetszik amit látsz hercegnő. - valami fura fejet vághattam, mert nevetett rajtam. Aztán észrevettem valamit. Egy nagy sebhely volt Niall bal vállán. Igazából több volt , mint egy, de ami a bal vállán és a háta alsó felén volt, az volt a legészrevehetőbb. A hátán lévő úgy nézett ki, mint egy égés nyom.
- Mi történt a hátaddal? - csúszott ki a számon. Jaj, istenem! Az a nagy szám. Láttam, ahogy Niall egész teste megfeszül arca megkeményedik. Ettől a látványtól megijedtem. Féltem tőle. Zafír kék szemeit ismét megmérgezte a sötétség.
- Semmi. - ez volt minden amit mondott, mielőtt felvette volna a felsőjét. Mikor nadrágot váltott a szoba másik felébe néztem. Soha többé nem akarok semmit kérdezni tőle a sebhelyeivel kapcsolatban. Megkerestem a ruháimat, és a fürdő fele igyekeztem, hogy átöltözzek, mikor Niall megállított.
- Merre készülsz bébi?
- Átöltözni. - mondtam határozottan. Niall megnyalta a száját.
- Itt is át tudsz öltözni. Én is itt öltöztem át.
- Igen, mert be akarsz vágódni nálam. Másrészt én nem akarok neked imponálni. Most menj. - morogtam és próbáltam ellökni az utamból.
- Te tényleg azt, hiszed ez volt a célom? Ez amúgy sem olyan nagy dolog, szóval öltözz át. Most. - fogaimat csikorgattam. Ismét megpróbáltam ellöki az utamból de semmi értelme nem volt. Niall ideges lett.
- Most Lillie. - mondta durván. Most komolyan gondolja? Az arcát nézve, igen. Halál komolyan gondolta. Mérgesen fújtattam a levegőt. Pár lépést hátráltam, majd levettem a felsőmet. Vagyis az ő felsőjét. Hátat fordítottam neki, mielőtt felmérhetett volna. Éreztem, ahogyan tekintete lyukakat éget a hátamba, miközben engem néz. Visszavettem a régi felsőmet, majd amilyen gyorsan csak tudtam nadrágot cseréltem. Amint rajtam volt saját nadrágom, megfordultam. Arcom égett a dühtől. Ő természetesen vigyorgott.
- Csinos bugyi. - suttogta, amint elmentem mellette, ki a szobából. Hallottam, hogy követ.
- És mit szeretnél reggelire? - kérdezte.
- Semmit. Nem vagyok éhes. - mondtam olyan ridegen, ahogy csak tudtam.
- Mit szólsz pár kiflihez? - rám sem hederített.
- Nem! - akármit is mondtam ő nekiállt reggelit csinálni, mintha itt sem lennék.
-Vigyél haza, Niall! - mondtam, ahogy elém rakta a kiflit. Sóhajtott.
- Egyszer egyél. Majd utána. - pár másodpercig őt néztem, majd elkezdtem enni. Mikor befejeztem, megtartva szavát haza vitt.
- Majd találkozunk hercegnő! - mondta mielőtt kiszálltam volna a kocsiból. Majd találkozunk? Tehát látni akar még. Remek.
Amint beértem a lakásomba, a szobatársammal találta magam szembe, Becca-val, aki a kanapén ült. Amint meglátott, felugrott és hozzám sietett.
- Hol a fenében voltál Lillie? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nyugi. Elmentem arra a party-ra és. . .
- És hazamentél egy pasival? - kérdezte izgatottan
- Kényszerítve voltam rá.- szemeimet forgattam. Dióhéjban elmeséltem neki a történteket.
- Niall Horan? Ő nagyon helyes srác Lillie ! - ismét szemeimet forgattam.
- Azt a részt kifelejtetted, mikor bezárt a házába és kényszerített rá, hogy előtte öltözzek át. - sóhajtott.
- Eléggé hátborzongató. - bólintottam. - De tudod mit? Ma csajos estét tartunk. Kiverjük a fejedből ezt az egész Niall ügyet. Csodálatos lesz. - hezitáltam, de ha kiverem a fejemből Niall-t az csak jó lehet. Végül belementem. Becca egész nap arról áradozott, hogy milyen jó lesz majd egy kis bulizás, együtt. Nagyon izgatott volt az este miatt. De meg kell, hogy mondjam én is az voltam.
- Hamarosan otthon leszek, arra készülj el! - sikítozott a telefonba.
- Rendben. Szia! - raktam le, és kuncogtam az idióta viselkedésén.
Éppen a sminkemet csináltam, mikor éreztem, hogy valaki bámul. Megfordultam. Niall az ajtófélfának támaszkodva bámult engem.
- Mi a fene, Niall? Mit csinálsz a lakásomon? Hogy a pokolban jutottál be? - ordítottam rá. Szívem hevesen vert a meglepettségtől.
- Nyitva volt a bejárati ajtó. Tudod, igazán bezárhatnád.
Meglepettségem még mindig nem múlt el. Niall engem bámult, majd mikor rájöttem, hogy csak egy rövidnadrág és egy lenge póló van rajtam rájöttem, hogy miért. Gyorsan elszaladtam felöltözni.
- Mióta állsz itt? - kérdeztem.
- Nagyon jól nézel ki. - vigyorgott , hanyagolva a kérdésem. Szemeimet forgatva kérdeztem:
- Miért vagy itt Niall?
- Csak, hogy megmondjam neked, hogy ma este nem mész sehova. - hitetlenkedve néztem rá.
- Hogy tud- . Hogy gondolod, hogy kontrollálhatsz engem, hogy megmondod nekem , hogy mit szabad és mit nem? - fakadtam ki. Niall közelebb lépett hozzám.
- Mert az enyém vagy. És nem mész abba a club-ba. - mondta összeszorított fogakkal. Leesett az állam. Mi az ,hogy az övé vagyok?
- Én nem vagyok a tied, Niall. - léptem el tőle. Rossz mozdulat. Niall visszarántott. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem leheletét az arcomon.
- Nem. Mész. - morogta. A félelem eluralkodott a testemen, de álltam a tekintetét.
- De megyek.- vágtam vissza, még akkor is ha halálra voltam rémülve. Hallottam, ahogyan Becca belép a bejárati ajtón. Mindketten felé fordultunk.
- Oh! Félbeszakítottam valamit? - kérdezte rám, vigyorgott
-Nem! - mondtam mielőtt Niall akármit is mondhatott volna. Niall dühösen nézett Becca-ra majd rám, aztán elment. Mindenféle szó nélkül otthagyott minket. Becca meglepetten nézett rám.
- Nem akarok róla beszélni. - túrtam bele hajamba. - Csak menjünk szórakozni. - mondtam. Közben megjelent előttem Niall ideges arca, és ez még jobban arra késztette, hogy elmenjek itthonról, és szórakozzak.
2013. augusztus 5., hétfő
2. fejezet
Az
utcán szaladtunk lefele. Igyekeztünk, hogy a zsaruk ne vegyenek
észre. De persze, hogy nem sikerült. Kibicsaklott a bokám. Az erős
fájdalomtól nem tudtam megállni, hogy ne sikítsak. Niall átnyúlt
a lábam alatt és gyorsan felkapott 'menyasszonyi pózba' majd
szaladni kezdett velem. A rendőrségi szirénák hangjától
megugrottam.
- Horan! Tudjuk, hogy te vagy az. Állj meg!
- A
francba! - szitkozódott Niall. Nem volt időm megkérdezni, hogy
honnan ismerik a rendőrök. Nem ez volt a megfelelő pillanat. De
nem vagyok meglepődve, hogy egy olyan alak, mint Niall összetűzésbe
keveredett a rendőrökkel.
Nem
tudom , hogy gondolta , hogy el tud szökni a rendőrök elől egy
lánnyal a karjaiban, de folytatta az utat lefele az utcán.
Kérdésemre hamar meg kaptam a választ. Niall befordult egy kertbe.
A rendőrök ismét őt szólították, de hasztalanul. Öt
hátsókerten mentünk végig, míg végül Niall letett engem valaki
fa padjára. Nem mondott semmi. Óvatosan felemelte a lábam, majd a
bokámat kezdte el vizsgálni.
- Nincs semmi komoly baja.
- Jé,
köszönöm doktor úr. - mondtam meglehetősen durván.
- Hé.
Most ne legyél goromba. Most mentettem meg a segged, másodszor. -
motyogta.
- Köszönöm. - sóhajtottam. Csak nevetett, majd a
szemembe nézett.
- Honnan ismernek a rendőrök? - csúszott ki a
számon. Tekintetét rólam a földre vitte. Néhány másodpercig
csend volt, aztán mesélni kezdett.
- Nem ez az első esetem a
rendőrökkel. Ne aggódj, nem öltem meg senkit, csak kaptak már el
lopás közben meg drogozni. - amikor befejezte a mondatot,
válaszképp bólintottam. Tekintetét megint rám emelte. Éreztem,
hogy közeledik felém.
- Szerintem már biztonságban vagyunk. -
mondtam mielőtt megcsókolhatott volna. Csak nevetett, majd
felsegített.. Kezét derekamon pihentette, amíg elértünk egy
parkba. Ott leültem egy padra, míg Niall felhívta az egyik
haverját, hogy jöjjön értünk. Nem sokkal később egy rozoga
autó állt meg mellettünk. Niall betuszkolt a kocsiba.
Kényszerítve
voltam rá, hogy beüljek egy kocsiba csomó idegen alakkal. Remek.
A
kocsi teljesen tele volt. Niall és egy másik fiú mellettem ültek.
Egy másik alak ült az anyós ülésen, és persze valaki a volánnál
is.
- Hello sexy! - mondta a fiú aki mellettem ült. Teljesen be
volt állva. Látszottak a vérmes szemein, amikkel végigmért
engem. - Hé Jeff! Kidobhatod őt ma este az én házamnál! - szólt
elő a sofőrnek, Jeff-nek , amint a kezét rárakta a combomra.
Mielőtt bármit is tehettem volna Niall lerázta a srác kezeit
rólam.
- Vedd le róla a kezeidet! - morogta. Éreztem teljes
testének melegét magam mellett.
- Nem tudtam, hogy a tied Horan!
- Én nem! - mondtam.
- Oh, te! - ért hozzám megint a
mellettem ülő srác.
- Azt mondtam ne érj hozzá! - Niall
hangja olyan volt mint az éles kés.
- Én nem kockáztatnék
Elliott! - figyelmeztette a srác az anyósülésről. Elliott
szemeit forgatva felemelte a kezét.
- Csak szórakozni
próbálok.
- De nem vele! - mondta Niall összeszorított fogai
közül. Elliott végre abbahagyta. Éreztem, ahogyan Niall karjai
átfogják csípőmet. Veszekedhettem volna veled, de inkább Niall
mint Elliott tapogatózása.
Végre
megálltunk egy ház előtt, Niall kisegített a kocsiból. Amikor a
haverjai elmentek, rájöttem ez az ő háza. A lábaim legyökereztek
a kocsifelhajtón.
- Jössz? - kérdezte Niall. Megráztam a
fejem.
- Nem megyek be a házadba.- próbáltam hátrálni.
-
Lillie, gyere be ebbe a rohadt házba! - mondta durván. Nyers
hangjának ellenére még mindig nem mozdultam. - Vagy jössz
magadtól, vagy beviszlek én. - még mindig nem mozdultam. Niall
odajött, felkapott 'menyasszonyi pózban' majd bevitt a házba.
Letett a kanapéra, ezután elment és bezárt minden ajtót és
ablakot. A pánik elhatalmasodott rajtam. Éreztem a gyomromban a
szorongást. Be vagyok zárva egy házba egy idegennel. Remek.
-
Maradj itt! - mondta nekem majd felment az emeletre. Persze, hogy nem
hallgattam rá. Felálltam, elbotorkáltam egy egyik ablakig.
Megpróbáltam kinyitni, de persze zárva volt. 'Ez az amit akartam'
morogtam. Hallottam, hogy Niall jön le a lépcsőn, gyorsan
visszaindultam a kanapéhoz. De persze, hogy megbotlok a saját
lábamban ,és elesek. Megint. Niall gyorsan odajött hozzám, és
felsegített.
- Lillie , megmondtam, hogy maradj egy helyben! -
hörögte a fülembe, majd lesegített a kanapéra. Felém nyújtott
pár ruhadarabot.
- Vedd fel!
- Nem maradok itt!
- Vedd fel
őket, Lillie!
- Nem! - morogtam.
- Ha te nem, akkor majd én
adom rád őket. - vigyorgott önelégülten. Kelletlenül, de
elvettem tőle a ruhákat, és megindultam a fürdő fele. Bezártam
az ajtót, mielőtt átöltöztem volna.. Mikor kész voltam, kifele
indultam. Az ajtó keretnek volt támaszkodva. Megijesztett.
-
Megijesztettél. - sziszegtem. Ő csak nevette.
- Tudod, nagyon
jól nézel ki a ruháimban. - szemeimet forgatva ellöktem magamtól,
majd a kanapéhoz mentem.
Ha
már itt ragadtam, nem fogom hagyni, hogy rám mozduljon. Felhúzódtam
a kanapéra. Niall előttem állt.
- Az ágyban fogsz aludni. -
parancsolta.
- Nem! - mondtam , mint egy makacs kisgyerek.
-
Nem adok neked választási lehetőséget! - ezzel egy időben
átdobott a vállán és felvitt a hálószobájában. Rá
ordítottam, hogy tegyen le de persze, hogy nem használt.
Lefektetett az ágyra, amint megpróbáltam elmenni, visszanyomott
oda, átkarolt, így még mozdulni sem tudtam.
- Nem tudsz itt
tartani! - morogtam.
- Itt tudlak, bár nem örökre! - próbáltam
szabadulni, de minden egyes próbálkozásomnál ölelése csak
szorosabb lett. Szóval feladtam.
- Látlak reggel hercegnő. -
mondta Niall mielőtt elaludt volna.
Persze
én nem tudtam aludni. Egy idegen karjaiba voltam zárva, az ő
házában, az ő ruháiban. Csodálatos.
Az
agyam órákig kattogott, míg végül már nem tudtam nyitva tartani
a szemeimet. Lassan sodródott el elmémből az utolsó ijesztő
gondoltat , nem hiszem, hogy meg fogok tőle szabadulni. De még az
sem biztos, hogy akarok.
2013. augusztus 3., szombat
1. fejezet
Minden
egy estén kezdődött, egy barátom party-ján. Oké, nem volt a
barátom, csak együtt dolgoztunk. Szóval, valaki akivel együtt
dolgoztam, meghívott egy party-ra. Eleinte nem akartam elmenni, de
valahogy rávettem magam.
Tök
jó volt, mindenki jól érezte magát, nevetett, ivott. Egészen
addig, míg ki nem mentünk a tábortűzhöz. Már mindenki totál
részeg volt. Én is részeg voltam, de nem túl részeg. Józan
ahhoz, hogy tudjam mi történik, de részeg ahhoz, hogy egy tök
idegen pasinak megengedjem, hogy átkaroljon.
- Helló bébi. -
motyogta. - Miért nem jössz haza velem, és megmutatom neked mi az
igazi mennyország. - nem kérdés volt. Viszont ez a mondat
kijózanított annyira, hogy tudjam ez rosszat jelent.
- Öhhm,
nem. - keltem fel és indultam vissza a házba. Nem akartam itt
maradni. Rossz előérzetem volt, amit nem tudtam hova tenni. Mielőtt
beértem volna a házba, éreztem ahogyan egy pár hideg kéz
megfordít. Szembe találtam magam az előbbi pasival. Na most már
tényleg el akartam menni.
- Gyerünk már, drágám. Ne legyél
ilyen. Ez lenne életed legjobb pár órája. - suttogta az utolsó
mondatot.
- Azt mondtam nem. - köptem oda neki, és megpróbáltam
ellökni magamtól. Erősen szorított és a fogát csikorgatta.
-
Nem kell a belegyezésed! - karjai megfeszültek csípőm körül.
-
Engedj el! - mondtam összeszorított fogaim körül. Ő csak
erősebben magához húzott. Nekinyomott az ajtónak. Kényelmetlenül
közel került az arca az enyémhez. Az alkohol szag amit árasztott
undorító volt.
Pár
hajszálat a fülem mögé rakott, majd végigsimított arcomon.
-
Egy igazi kihívás leszel. - suttogta. Megpróbáltam szabadulni
szorításából, de hiába. Csak erősebben tartott. Ismét az
ajtónak nyomott, olyan erősen, hogy egy hangos nyögés jött ki
számból.
- Csak, hagyd hogy megtörténjen. - ezen a ponton
elkezdtem sírni.
- Szállj le rólam! Segítség! Valaki segi- -
a fájdalomtól ami az arcomon ért nem tudtam befejezni. Pofon
csapott. Erősen. Ismét nyöszörögni kezdtem, ő csak nevetett.
Hanyag csókokat hagyott a nyakamon.
- Hagyd abba, kérlek ne! -
hangom minden szónál elcsuklott. Hirtelen a férfi eltűnt előlem.
Egy másik alak vette át a helyét. Nem tudtam megmondani, ki volt
az, mivel háttal állt nekem. Mint aki meg akar védelmezni. Az
előzően rajtam lévő férfi felállt a földről és megmentőmre
nézett.
- Tűnj el! - mondta az előttem tornyosuló alak.
-
Mi csak jól éreztük magunkat haver.
- Nem úgy hangzott, mintha
ő annyira nagyon élvezte volna.
- Ja, mert ő egy kurva! -
ingott meg a férfi. A megmentőm ökle a férfi arcán landolt.
-
Azt mondtam tűnj el! - ordított rá. A férfi ezúttal nem
veszekedett. Káromkodva hagyott ott minket. Az engem megmentő alak
végre felém fordult, így szemügyre vehettem.
Szőke
haj, rengeteg tetoválás, tenger kék szemek.. Helyes volt, és
izmos.
- Jól vagy? - hangja még mindig kemény volt.
-
Köszönöm. - mondtam miközben bólintottam. Megadva a választ
előzőleg feltett kérdésére. Ő is bólintott, majd kezét
nyújtotta felém. Hezitáltam.
- Most mentettelek meg. Gondolod,
hogy én is ki akarom próbálni?
- Hát. Sorozat gyilkos is
lehetsz. - nevetett rajtam.
- Ha sorozat gyilkos lenék, te
valószínű már halott lennél. - húzta fel jobb szemöldökét.
Sóhajtottam, de elfogadtam. Bevezetett a házba, majd a kanapé fele
vitt.
- Apropó, Niall vagyok - mondta ahogyan egy sört
szorongatott.
- Lillie – válaszoltam szégyenlősen. Mosolygott
amint helyet foglalt mellettem a kanapén.
- Gyönyörű név egy
gyönyörű lánynak. - helyezte kezét combomra. Ahogyan ezt
megtette le is söpörtem onnan.
- Azt hittem te nem olyan vagy ,
mint a másik férfi. - köptem oda neki.
- Nem. Én bájosabb
vagyok. - mosolygott. Morogva húzódtam el tőle.
- Mi szél
hozott téged egy ilyen buliba? - csúszott közelebb.
- Egy
munkatársam meghívott. - forgattam szemeimet kis játékán. Nem
akartam játszani.
- Nem úgy tűnik , mintha a te típusú bulid
lenne.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Hé. Nyugodj le
hercegnő. Én csak úgy értem, hogy nem úgy nézel ki, mint aki 12
éves kora óta drogozik. - emelte kezeit maga elé
védekezésképpen.
- Oh, mert te igen. - sütötte le fejét
csípős válaszol hallatán.
- Talán. - mondta keserűen.
Sóhajtottam és az ujjaimmal babráltam. Nem akartam , úgy
viselkedni mint egy lotyó.
- Sajnálom. Én nem igazán ismerek
itt senkit és te. .. - Csendesedtem el. Hideg tekintete találkozott
az enyémmel, mégis úgy éreztem valahonnan mélyen belülről
szeretet árad belőle.
- Még megismerhetjük egymást. -
vigyorgott, majd pár hajtincset a fülem mögé simított. Közel
hajolt. Pár centire voltak egymástól ajkaink. Most komolyan meg
akar csókolni? Csak most találkoztunk.
Valami
oknál fogva, úgy éreztem testem elárul, sóvárogva indultam meg
ajkai után. Mielőtt összeérhettek volna hangos szirénázó
hangot hallottunk odakintről. Mindketten megijedtünk.. Niall
azonnal felugrott elém. Pontosan úgy nézett ki , mintha meg
szeretett volna védeni engem. Amit nem értettem. Csak most
találkoztunk. Lehetetlen, hogy ilyen érzelmei legyenek felém. Egy
hangos kiáltást hallottunk kintről.
- Rendőrök. - Niall-al
egymásra néztünk és hangosan káromkodtunk. Mindketten jól
tudtuk, hogy drog is van a buliban. Niall a csuklómnál fogva
felrántott a kanapéról.
- Szaladnunk kell. - egy pillanatra rám
nézett majd húzni kezdett maga után.
Üdvözöllek
Berni vagyok, a blog szerkesztője.
Ez az egész azért van, hogy megossza veletek a zseniális angol fanfiction, a Dark Niall csodáit.
Kezdjük is az elején. Itt a Trailer.
Az eredeti, angol változatot itt olvashatjátok.
Remélem velem tartotok. Ha tetszett iratkozzatok fel.
xoxo
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)