4. fejezet

- Kész vagyok a bulira! - ordította Becca a volán mögül. Felhangosította a rádiót és énekelni kezdett. Nem énekeltem vele, de nevetni jó volt rajta.

Úton voltunk a club fele, és nem fogok hazudni. Nem csak Becca volt ilyen kirobbanó formában, én is izgatott voltam. Nem csak azért mert tudtam, hogy ez felhúzza Niall-t . . vagyis de, ez volt az egyetlen ok.

Mindketten nagyon jól néztünk ki. Becca egy csőfarmert meg egy szűk piros blúzt viselt. Én kicsivel sexy-bbet. Egy fekete filteres miniruhát viseltem, ami remekül kiemelte alakomat.

Amikor megérkeztünk a club-ba éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről az izgalomtól. Amint beléptünk Becca egyből a táncparkettet célozta meg. Követtem őt. Együtt táncoltunk. Hagytam, hogy a zene átjárja testem minden egyes kis zugát. Ritmusra mozogtam. Jó érzés volt. Mintha mindentől megszabadultam volna, mintha egy gombnyomásra eltűnt volna minden gond,aggodalom.

Nevetségesnek tűnhet, de úgy éreztem, mintha valaki figyelne. Egy club-ban vagyunk. Biztosan sokan néznek engem, de ez más volt. Nem egy kósza pillantás ami nem tart többet pár másodpercnél. Olyan volt, mintha valaki csak azért lenne itt, hogy engem figyeljen, hogy szemmel tartson. 

Egy fényképező vakujára lettem figyelmes. Az éles fény forrását kerestem. Semmi. Majd hirtelen egy piszkos szőke foltot láttam elsuhanni mellettem. Mire odakaptam szemeimet, hogy jobban megvizsgáljam, eltűnt. Niall. Ő volt az. Ő kellett, hogy legyen. Átvágtam a tömegen, mire egy kéz kapott vállam után. Becca.

- Jól érzed magad? - kiabálta át a zenét.

- Ühhhm, igen! - feleltem idegesen. Még mindig Niall után kutattam. Meg kellett tudnom, hogy tényleg ő volt-e az.

- Remek. Akkor menj és beszélgess azzal a dögös pasival ott! - mutatott a bárpult fele, ahol egy jóképű pasi kacér pillantásokat vetett rám. - Totál tetszel neki! Na menj! - lökött a pasi irányába. Vissza néztem rá, de csak vigyorgott, és a pasi irányába mutogatott. Szemeimet forgatva fordultam vissza a bárpult fele. Megindultam a pasi fele, aki látván érkezésem vigyorgott.

- Üdvözöllek itt! - mosolygott megmutatva tökéletesen fehér fogsorát.

- Helló! - kicsit kínosan éreztem magam.

- Hozna egy italt ennek a gyönyörű hölgynek? - szólt oda a bárpultosnak. Elvörösödtem, de próbáltam vele flörtölni. Általában nem szoktam ilyent csinálni, de ha Niall mégis itt van, akkor ez le fogja őt koptatni. Ha itt van akkor csinálok neki egy kis show-t. Nem fogok hazamenni ezzel a pasassal meg semmi ilyesmi, csak egy kis ártatlan flörtölés meg talán pár csók. 

A férfi közelebb húzódott hozzám.

- Alex vagyok.

- Lillie. - mosolyogtam.

- Szép név egy nagyon szép lánynak. - Áhhh. Hol hallottam már ezt? Valószínű mindegyik második pasitól. Rámosolyogtam, majd egy kicsit közelebb húzódtam hozzá. Nem vagyok ribanc, esküszöm. Csak gondoltam, ha Niall itt van akkor ez ki fogja őt borítani. Folyton ezt mondogattam magamnak, de mégsem segített. Valami megakadályozott. Ez egy olyan ajtó volt, amit nem akartam kinyitni. Lehet, hogy nincs is itt. Csak én képzeltem. Beképzeltem, mert akarom látni.? Nem. Az nem lehet. Niall olyan sötét volt. Nem tudom. Olyan fura.

- Azon gondolkodtam, hogy a barátod miért hagyta, hogy egyedül elgyere ebbe a club-ba? - rángatott ki Alex gondolataimból

- Hát, ööhm, nincs barátom. 

- Óh, az mindent megkönnyít. - mosolyogtam, és úgy tettem, mintha élvezném. A pultos egy italt tett le elém. Valami gyümölcsös italnak nézett ki. Alex épp felém nyújtotta, mikor tekintete letévedt a ruhámra.

- Ott van valami. - mutatott egy pontra a ruhámon. Néztem, de nem találtam semmit. - Óh, csak a fények. - vigyorgott, majd odaadta az italt. Vonakodva vettem el tőle. Belekortyoltam. Finom volt. Mintha bor alapú lenne, de egy picivel erősebb annál. Nem tudom, de alkohol alapú volt. Alex végig mosolyogva engem nézett.

- Ízlik? - kérdésére bólintottam. - Akkor idd meg és menjünk táncolni. - gyorsan szippantottam fel az utolsó kortyot is. Alig vártam, hogy a táncparkettre érjünk. Kezétől fogva rángattam a tömegbe. Nagyon reméltem, hogy Niall tényleg itt van, vagy most hülyét csinálok magamból. De végül is miért érdekel ez engem? 

Alex-el együtt táncoltunk. Nagyon jól táncolt. Csípőinket egyszerre mozgattuk a zene ritmusára. Aztán a szám felénél furán kezdtem magam érezni. Nem úgy mint aki részeg. Rosszabbul

A világ forogni kezdett velem, aztán hirtelen minden összefolyt. Semmit nem tudtam már megkülönböztetni. A látásom is egyre homályosabb lett. Mi történik velem?

Éreztem, ahogy Alex kezeit csípőmre teszi és vezeti kezdett valamerre. Nem tudom merre vitt, minden egybefolyt, de nem tetszett ez nekem. Nem akartam vele menni. Nem tudtam ellene semmit csinálni. Úgy éreztem nem vagyok ura testemnek.

Alex nem mondott semmit. Nem kérdezte meg, hogy jól vagyok-e vagy esetleg le szeretnék-e ülni. Csak kivezetett a club-ból és az utcán vezetett lefele.

Hirtelen bevillant. Nyilván drogot tett az italomba. Attól vagyok ilyen kábult. Elkábított és most meg fog erőszakolni. A francba. Agyamon hirtelen villant át minden egyes rémkép. El akartam szaladni, sikítani, sírni, akármi, de nem uraltam a testem. Nem tudtam semmit tenni ellene. Túl kába voltam, hogy akármit is csináljak. Alex hirtelen megállt. Egy bordó foltot láttam magam előtt. Talán egy autó? Igen. Kinyitotta a hátsó ajtót és háttal befektetett.

Nem! Nem! Nem ! Lillie csinálj valamit! Akármit! 

Otthon kellett volna maradnom. Niall-re kellett volna hallgatnom.

A drog egyre erősebben hatott. Már semmit nem láttam. Kezeket éreztem a belső combomon, a ruhám alatt. Én nem akarom ezt! Nem akarom ezeket a kezeket érezni többé! És egy másodpercre múlva már nem éreztem. Azt hittem ez is a drog hatása, de nem. Tompa kiáltást hallottam, majd megértettem. Alex már nincs rajtam. Valaki leszedte rólam Köszönöm istenem!

Bárcsak tudtam volna, pontosan mi történik, de minden érzékszervem elzsibbadt. Egyedül csak tompa hörgő hangokat hallottam. Újra és újra. Mi történik?

Nagyon erősen próbáltam a hangok irányába nézni, de nem sikerült. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire összeszedtem magam annyira, hogy egy aprócska nyögést ki tudja erőltetni magamból.. Halk volt, de elég ahhoz, hogy felkeltsem a hangkeltő figyelmét. Újra és újra hangokat adtam ki magamból, egészen addig míg nem éreztem valaki érintését. Tudtam, hogy ez nem Alex. Ez az érintés gyengédebb volt. Ezek a kezek nagyobbak voltak, mint az övé. Sokkal védelmezőbbek. Éreztem ahogyan a karjaiba vesz és rájöttem, hogy szemeim csukva vannak. Nem is próbáltam kinyitni őket. Túl gyenge voltam hozzá. Mindenhez gyenge voltam. Innentől minden nagyon homályos. Biztos vagyok benne, hogy elvesztettem az eszméletem, mert amikor újra kinyitottam a szemeimet valaki ágyában feküdtem. Szemeim lustán felnyíltak. Körbenéztem. Ismerős helynek tűnt. Aztán belém hasított a felismerés. Fel akartam ülni, de szörnyű fejfájás kínzott.

- Maradj ott hercegnő. - figyelmeztetett. Niall. Az ő lakásán voltam, az ő ágyában. Ismét.

Őt kerestem. Az ajtónak támaszkodva állt. Arca merev, mint a kő.

- Mi, hogy, mikor kerültem én ide? - szaladtak ki a kérdések számból. Nagy levegőt vett mielőtt válaszolt volna.

- Elkábítottak és meg akartak erőszakolni, de én megmentettelek. Megint.

- Hogyan tudtad, hogy hol vagyok? - hangom inkább a suttogáshoz hasonlított. A földet bámulta. Nem válaszolt. - T-Te követtél engem? 

- Talán. - ez volt minden amit mondott. - De csak a hasznodra vált. Mondtam, hogy ne menj el. - mondatait átitatta a düh, én meg félni kezdtem.

- Megerőszakolhattak volna, megverhettek volna vagy akár meg is ölhettek volna! Szerencséd, hogy követtelek.

- Mért érdekel? - vágtam oda neki. - Miért érdekel, hogy mi van velem? 

Álla megfeszült. Szemeit rám meresztette.

- Mert hozzám tartozol. - hörögte. Csak bámultam őt. Nem tudtam mit mondjak. Közeledni kezdett felém. Éreztem, ahogyan szívverésem felgyorsul, mikor leült mellém az ágyra. Túlságosan rettegtem ahhoz, hogy akármit tegyek. Ajkait enyéimre tapasztotta. Durván, mégis érzelmektől fűtve csókolt meg. Tudtomon kívül visszacsókoltam, de hogy őszinte legyek inkább félelemből tettem. De még így is mélyen bennem ott volt egy nagyon aprócska rész, ami azt súgta nekem, hogy ezt kell tennem, hogy ezt akarom tenni. Niall apró csókokat hintett állvonalamra majd nyakamra. Szívni kezdte. Megpróbáltam elfojtani egy nyögést, amit ő váltott ki belőlem, de nem sikerült. Éreztem önelégül mosolyát bőrömön. Harapni kezdte.

- Niall. - lihegtem, amikor már fájt. Elhúzódott, majd lassan felállt az ágyról.

- Kész. - csak ennyit mondott majd kisétált a szobából. Le voltam döbbenve. Megjelölt? Éreztem, ahogy légzésem felgyorsul. Ekkor Niall sétált be a szobába kezében egy pohár vízzel, amit felém gyújtott.

- Azon gondolkoztam - kezdett bele. - Mit szólnál ha holnap este elmennénk randizni? - majdnem szembeköptem vele a vizet.

- Miért? - kérdeztem meglepetten.

- Mert kedvellek, és jobban meg akarlak ismerni. Tudod általában ezt szokták csinálni a randikon. - mondta merő gúnnyal a hangjában.

- Holnap este hatkor érted megyek. - nem kérdés volt. Szemeimet forgatva hátat fordítottam neki. - Jó éjt Lillie! - suttogta mielőtt lekapcsolta volna a villanyt. Nem válaszoltam. Csak feküdtem ott, és próbáltam nem tudomást venni róla, meg derekam köré fonódó kezeiről. Kezei vándorolni kezdtek lefele, de még mielőtt akárhová is elérhettek volna megállítottam. Erősen oldalba böktem. Fülembe kuncogott. Forró lehelete csiklandozta nyakamat.

Agyam dolgozni kezdett. A holnap esti randinkon gondolkodtam. Miért nem ellenkeztem? Miért nem ordítottam , hogy 'Nem'? Aztán megtaláltam a kérdésre a választ. Egyik felem nagyon is el akart menni arra a randira.

Niall annyira titokzatos és meggyőző volt. Vonzott magához, annak ellenére, hogy tudtam rejteget valamit.