Éreztem,
hogy lassan felébredek. A szemeimet még nem nyitottam ki, de
tudtam, hogy Niall engem bámul. Még nem akartam vele
foglalkozni.
Reméltem, hogy ez egy álom volt, hogy otthon vagyok. De sajnos nem.
- Tudom, hogy ébren vagy Lillie. - mondta Niall mély hangon. A francba. Mikor kinyitottam a szemem rájöttem, hogy Niall orra majdnem az enyémet súrolja. - Gyönyörű vagy mikor alszol. - mondta vigyorogva. Szemeimet forgattam.
- Kicsit sem hátborzongató, hogy néztél míg aludtam. - mondtam rosszindulatúan. Ő csak kuncogott.
- Bezártalak a házamba, rávettelek, hogy aludj velem az én ruháimban. Nem gondolod, hogy a hátborzongatót már átléptük? - veszekedhettem volna veled, de igaza volt. Felkelt és nyújtózott egy nagyot.
- Következőkor nem farmerben alszom, nem kényelmes. - mondta pislogva.
- Nem lesz következő alkalom. - gúnyolódtam. A reakciója egy egyszerű vigyor volt, mikor szembenézett velem, majd bármilyen jelzés nélkül levette a pólóját és elindult a fiókok felé. Elővette egy tiszta blúzt. Nem tudtam mást csinálni, csak bámulni. Izmos volt. Nem annyira durván, de szép széles vállai voltak. Visszanézett rám, majd vigyorgott. Lebuktam.
- Tetszik amit látsz hercegnő. - valami fura fejet vághattam, mert nevetett rajtam. Aztán észrevettem valamit. Egy nagy sebhely volt Niall bal vállán. Igazából több volt , mint egy, de ami a bal vállán és a háta alsó felén volt, az volt a legészrevehetőbb. A hátán lévő úgy nézett ki, mint egy égés nyom.
- Mi történt a hátaddal? - csúszott ki a számon. Jaj, istenem! Az a nagy szám. Láttam, ahogy Niall egész teste megfeszül arca megkeményedik. Ettől a látványtól megijedtem. Féltem tőle. Zafír kék szemeit ismét megmérgezte a sötétség.
- Semmi. - ez volt minden amit mondott, mielőtt felvette volna a felsőjét. Mikor nadrágot váltott a szoba másik felébe néztem. Soha többé nem akarok semmit kérdezni tőle a sebhelyeivel kapcsolatban. Megkerestem a ruháimat, és a fürdő fele igyekeztem, hogy átöltözzek, mikor Niall megállított.
- Merre készülsz bébi?
- Átöltözni. - mondtam határozottan. Niall megnyalta a száját.
- Itt is át tudsz öltözni. Én is itt öltöztem át.
- Igen, mert be akarsz vágódni nálam. Másrészt én nem akarok neked imponálni. Most menj. - morogtam és próbáltam ellökni az utamból.
- Te tényleg azt, hiszed ez volt a célom? Ez amúgy sem olyan nagy dolog, szóval öltözz át. Most. - fogaimat csikorgattam. Ismét megpróbáltam ellöki az utamból de semmi értelme nem volt. Niall ideges lett.
- Most Lillie. - mondta durván. Most komolyan gondolja? Az arcát nézve, igen. Halál komolyan gondolta. Mérgesen fújtattam a levegőt. Pár lépést hátráltam, majd levettem a felsőmet. Vagyis az ő felsőjét. Hátat fordítottam neki, mielőtt felmérhetett volna. Éreztem, ahogyan tekintete lyukakat éget a hátamba, miközben engem néz. Visszavettem a régi felsőmet, majd amilyen gyorsan csak tudtam nadrágot cseréltem. Amint rajtam volt saját nadrágom, megfordultam. Arcom égett a dühtől. Ő természetesen vigyorgott.
- Csinos bugyi. - suttogta, amint elmentem mellette, ki a szobából. Hallottam, hogy követ.
- És mit szeretnél reggelire? - kérdezte.
- Semmit. Nem vagyok éhes. - mondtam olyan ridegen, ahogy csak tudtam.
- Mit szólsz pár kiflihez? - rám sem hederített.
- Nem! - akármit is mondtam ő nekiállt reggelit csinálni, mintha itt sem lennék.
-Vigyél haza, Niall! - mondtam, ahogy elém rakta a kiflit. Sóhajtott.
- Egyszer egyél. Majd utána. - pár másodpercig őt néztem, majd elkezdtem enni. Mikor befejeztem, megtartva szavát haza vitt.
- Majd találkozunk hercegnő! - mondta mielőtt kiszálltam volna a kocsiból. Majd találkozunk? Tehát látni akar még. Remek.
Amint beértem a lakásomba, a szobatársammal találta magam szembe, Becca-val, aki a kanapén ült. Amint meglátott, felugrott és hozzám sietett.
- Hol a fenében voltál Lillie? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nyugi. Elmentem arra a party-ra és. . .
- És hazamentél egy pasival? - kérdezte izgatottan
- Kényszerítve voltam rá.- szemeimet forgattam. Dióhéjban elmeséltem neki a történteket.
- Niall Horan? Ő nagyon helyes srác Lillie ! - ismét szemeimet forgattam.
- Azt a részt kifelejtetted, mikor bezárt a házába és kényszerített rá, hogy előtte öltözzek át. - sóhajtott.
- Eléggé hátborzongató. - bólintottam. - De tudod mit? Ma csajos estét tartunk. Kiverjük a fejedből ezt az egész Niall ügyet. Csodálatos lesz. - hezitáltam, de ha kiverem a fejemből Niall-t az csak jó lehet. Végül belementem. Becca egész nap arról áradozott, hogy milyen jó lesz majd egy kis bulizás, együtt. Nagyon izgatott volt az este miatt. De meg kell, hogy mondjam én is az voltam.
- Hamarosan otthon leszek, arra készülj el! - sikítozott a telefonba.
- Rendben. Szia! - raktam le, és kuncogtam az idióta viselkedésén.
Éppen a sminkemet csináltam, mikor éreztem, hogy valaki bámul. Megfordultam. Niall az ajtófélfának támaszkodva bámult engem.
- Mi a fene, Niall? Mit csinálsz a lakásomon? Hogy a pokolban jutottál be? - ordítottam rá. Szívem hevesen vert a meglepettségtől.
- Nyitva volt a bejárati ajtó. Tudod, igazán bezárhatnád.
Meglepettségem még mindig nem múlt el. Niall engem bámult, majd mikor rájöttem, hogy csak egy rövidnadrág és egy lenge póló van rajtam rájöttem, hogy miért. Gyorsan elszaladtam felöltözni.
- Mióta állsz itt? - kérdeztem.
- Nagyon jól nézel ki. - vigyorgott , hanyagolva a kérdésem. Szemeimet forgatva kérdeztem:
- Miért vagy itt Niall?
- Csak, hogy megmondjam neked, hogy ma este nem mész sehova. - hitetlenkedve néztem rá.
- Hogy tud- . Hogy gondolod, hogy kontrollálhatsz engem, hogy megmondod nekem , hogy mit szabad és mit nem? - fakadtam ki. Niall közelebb lépett hozzám.
- Mert az enyém vagy. És nem mész abba a club-ba. - mondta összeszorított fogakkal. Leesett az állam. Mi az ,hogy az övé vagyok?
- Én nem vagyok a tied, Niall. - léptem el tőle. Rossz mozdulat. Niall visszarántott. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem leheletét az arcomon.
- Nem. Mész. - morogta. A félelem eluralkodott a testemen, de álltam a tekintetét.
- De megyek.- vágtam vissza, még akkor is ha halálra voltam rémülve. Hallottam, ahogyan Becca belép a bejárati ajtón. Mindketten felé fordultunk.
- Oh! Félbeszakítottam valamit? - kérdezte rám, vigyorgott
-Nem! - mondtam mielőtt Niall akármit is mondhatott volna. Niall dühösen nézett Becca-ra majd rám, aztán elment. Mindenféle szó nélkül otthagyott minket. Becca meglepetten nézett rám.
- Nem akarok róla beszélni. - túrtam bele hajamba. - Csak menjünk szórakozni. - mondtam. Közben megjelent előttem Niall ideges arca, és ez még jobban arra késztette, hogy elmenjek itthonról, és szórakozzak.
Reméltem, hogy ez egy álom volt, hogy otthon vagyok. De sajnos nem.
- Tudom, hogy ébren vagy Lillie. - mondta Niall mély hangon. A francba. Mikor kinyitottam a szemem rájöttem, hogy Niall orra majdnem az enyémet súrolja. - Gyönyörű vagy mikor alszol. - mondta vigyorogva. Szemeimet forgattam.
- Kicsit sem hátborzongató, hogy néztél míg aludtam. - mondtam rosszindulatúan. Ő csak kuncogott.
- Bezártalak a házamba, rávettelek, hogy aludj velem az én ruháimban. Nem gondolod, hogy a hátborzongatót már átléptük? - veszekedhettem volna veled, de igaza volt. Felkelt és nyújtózott egy nagyot.
- Következőkor nem farmerben alszom, nem kényelmes. - mondta pislogva.
- Nem lesz következő alkalom. - gúnyolódtam. A reakciója egy egyszerű vigyor volt, mikor szembenézett velem, majd bármilyen jelzés nélkül levette a pólóját és elindult a fiókok felé. Elővette egy tiszta blúzt. Nem tudtam mást csinálni, csak bámulni. Izmos volt. Nem annyira durván, de szép széles vállai voltak. Visszanézett rám, majd vigyorgott. Lebuktam.
- Tetszik amit látsz hercegnő. - valami fura fejet vághattam, mert nevetett rajtam. Aztán észrevettem valamit. Egy nagy sebhely volt Niall bal vállán. Igazából több volt , mint egy, de ami a bal vállán és a háta alsó felén volt, az volt a legészrevehetőbb. A hátán lévő úgy nézett ki, mint egy égés nyom.
- Mi történt a hátaddal? - csúszott ki a számon. Jaj, istenem! Az a nagy szám. Láttam, ahogy Niall egész teste megfeszül arca megkeményedik. Ettől a látványtól megijedtem. Féltem tőle. Zafír kék szemeit ismét megmérgezte a sötétség.
- Semmi. - ez volt minden amit mondott, mielőtt felvette volna a felsőjét. Mikor nadrágot váltott a szoba másik felébe néztem. Soha többé nem akarok semmit kérdezni tőle a sebhelyeivel kapcsolatban. Megkerestem a ruháimat, és a fürdő fele igyekeztem, hogy átöltözzek, mikor Niall megállított.
- Merre készülsz bébi?
- Átöltözni. - mondtam határozottan. Niall megnyalta a száját.
- Itt is át tudsz öltözni. Én is itt öltöztem át.
- Igen, mert be akarsz vágódni nálam. Másrészt én nem akarok neked imponálni. Most menj. - morogtam és próbáltam ellökni az utamból.
- Te tényleg azt, hiszed ez volt a célom? Ez amúgy sem olyan nagy dolog, szóval öltözz át. Most. - fogaimat csikorgattam. Ismét megpróbáltam ellöki az utamból de semmi értelme nem volt. Niall ideges lett.
- Most Lillie. - mondta durván. Most komolyan gondolja? Az arcát nézve, igen. Halál komolyan gondolta. Mérgesen fújtattam a levegőt. Pár lépést hátráltam, majd levettem a felsőmet. Vagyis az ő felsőjét. Hátat fordítottam neki, mielőtt felmérhetett volna. Éreztem, ahogyan tekintete lyukakat éget a hátamba, miközben engem néz. Visszavettem a régi felsőmet, majd amilyen gyorsan csak tudtam nadrágot cseréltem. Amint rajtam volt saját nadrágom, megfordultam. Arcom égett a dühtől. Ő természetesen vigyorgott.
- Csinos bugyi. - suttogta, amint elmentem mellette, ki a szobából. Hallottam, hogy követ.
- És mit szeretnél reggelire? - kérdezte.
- Semmit. Nem vagyok éhes. - mondtam olyan ridegen, ahogy csak tudtam.
- Mit szólsz pár kiflihez? - rám sem hederített.
- Nem! - akármit is mondtam ő nekiállt reggelit csinálni, mintha itt sem lennék.
-Vigyél haza, Niall! - mondtam, ahogy elém rakta a kiflit. Sóhajtott.
- Egyszer egyél. Majd utána. - pár másodpercig őt néztem, majd elkezdtem enni. Mikor befejeztem, megtartva szavát haza vitt.
- Majd találkozunk hercegnő! - mondta mielőtt kiszálltam volna a kocsiból. Majd találkozunk? Tehát látni akar még. Remek.
Amint beértem a lakásomba, a szobatársammal találta magam szembe, Becca-val, aki a kanapén ült. Amint meglátott, felugrott és hozzám sietett.
- Hol a fenében voltál Lillie? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nyugi. Elmentem arra a party-ra és. . .
- És hazamentél egy pasival? - kérdezte izgatottan
- Kényszerítve voltam rá.- szemeimet forgattam. Dióhéjban elmeséltem neki a történteket.
- Niall Horan? Ő nagyon helyes srác Lillie ! - ismét szemeimet forgattam.
- Azt a részt kifelejtetted, mikor bezárt a házába és kényszerített rá, hogy előtte öltözzek át. - sóhajtott.
- Eléggé hátborzongató. - bólintottam. - De tudod mit? Ma csajos estét tartunk. Kiverjük a fejedből ezt az egész Niall ügyet. Csodálatos lesz. - hezitáltam, de ha kiverem a fejemből Niall-t az csak jó lehet. Végül belementem. Becca egész nap arról áradozott, hogy milyen jó lesz majd egy kis bulizás, együtt. Nagyon izgatott volt az este miatt. De meg kell, hogy mondjam én is az voltam.
- Hamarosan otthon leszek, arra készülj el! - sikítozott a telefonba.
- Rendben. Szia! - raktam le, és kuncogtam az idióta viselkedésén.
Éppen a sminkemet csináltam, mikor éreztem, hogy valaki bámul. Megfordultam. Niall az ajtófélfának támaszkodva bámult engem.
- Mi a fene, Niall? Mit csinálsz a lakásomon? Hogy a pokolban jutottál be? - ordítottam rá. Szívem hevesen vert a meglepettségtől.
- Nyitva volt a bejárati ajtó. Tudod, igazán bezárhatnád.
Meglepettségem még mindig nem múlt el. Niall engem bámult, majd mikor rájöttem, hogy csak egy rövidnadrág és egy lenge póló van rajtam rájöttem, hogy miért. Gyorsan elszaladtam felöltözni.
- Mióta állsz itt? - kérdeztem.
- Nagyon jól nézel ki. - vigyorgott , hanyagolva a kérdésem. Szemeimet forgatva kérdeztem:
- Miért vagy itt Niall?
- Csak, hogy megmondjam neked, hogy ma este nem mész sehova. - hitetlenkedve néztem rá.
- Hogy tud- . Hogy gondolod, hogy kontrollálhatsz engem, hogy megmondod nekem , hogy mit szabad és mit nem? - fakadtam ki. Niall közelebb lépett hozzám.
- Mert az enyém vagy. És nem mész abba a club-ba. - mondta összeszorított fogakkal. Leesett az állam. Mi az ,hogy az övé vagyok?
- Én nem vagyok a tied, Niall. - léptem el tőle. Rossz mozdulat. Niall visszarántott. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem leheletét az arcomon.
- Nem. Mész. - morogta. A félelem eluralkodott a testemen, de álltam a tekintetét.
- De megyek.- vágtam vissza, még akkor is ha halálra voltam rémülve. Hallottam, ahogyan Becca belép a bejárati ajtón. Mindketten felé fordultunk.
- Oh! Félbeszakítottam valamit? - kérdezte rám, vigyorgott
-Nem! - mondtam mielőtt Niall akármit is mondhatott volna. Niall dühösen nézett Becca-ra majd rám, aztán elment. Mindenféle szó nélkül otthagyott minket. Becca meglepetten nézett rám.
- Nem akarok róla beszélni. - túrtam bele hajamba. - Csak menjünk szórakozni. - mondtam. Közben megjelent előttem Niall ideges arca, és ez még jobban arra késztette, hogy elmenjek itthonról, és szórakozzak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése