1. fejezet

Minden egy estén kezdődött, egy barátom party-ján. Oké, nem volt a barátom, csak együtt dolgoztunk. Szóval, valaki akivel együtt dolgoztam, meghívott egy party-ra. Eleinte nem akartam elmenni, de valahogy rávettem magam.

Tök jó volt, mindenki jól érezte magát, nevetett, ivott. Egészen addig, míg ki nem mentünk a tábortűzhöz. Már mindenki totál részeg volt. Én is részeg voltam, de nem túl részeg. Józan ahhoz, hogy tudjam mi történik, de részeg ahhoz, hogy egy tök idegen pasinak megengedjem, hogy átkaroljon.

- Helló bébi. - motyogta. - Miért nem jössz haza velem, és megmutatom neked mi az igazi mennyország. - nem kérdés volt. Viszont ez a mondat kijózanított annyira, hogy tudjam ez rosszat jelent.

- Öhhm, nem. - keltem fel és indultam vissza a házba. Nem akartam itt maradni. Rossz előérzetem volt, amit nem tudtam hova tenni. Mielőtt beértem volna a házba, éreztem ahogyan egy pár hideg kéz megfordít. Szembe találtam magam az előbbi pasival. Na most már tényleg el akartam menni.

- Gyerünk már, drágám. Ne legyél ilyen. Ez lenne életed legjobb pár órája. - suttogta az utolsó mondatot.

- Azt mondtam nem. - köptem oda neki, és megpróbáltam ellökni magamtól. Erősen szorított és a fogát csikorgatta.

- Nem kell a belegyezésed! - karjai megfeszültek csípőm körül.

- Engedj el! - mondtam összeszorított fogaim körül. Ő csak erősebben magához húzott. Nekinyomott az ajtónak. Kényelmetlenül közel került az arca az enyémhez. Az alkohol szag amit árasztott undorító volt.

Pár hajszálat a fülem mögé rakott, majd végigsimított arcomon.

- Egy igazi kihívás leszel. - suttogta. Megpróbáltam szabadulni szorításából, de hiába. Csak erősebben tartott. Ismét az ajtónak nyomott, olyan erősen, hogy egy hangos nyögés jött ki számból. 

- Csak, hagyd hogy megtörténjen. - ezen a ponton elkezdtem sírni.

- Szállj le rólam! Segítség! Valaki segi- - a fájdalomtól ami az arcomon ért nem tudtam befejezni. Pofon csapott. Erősen. Ismét nyöszörögni kezdtem, ő csak nevetett. Hanyag csókokat hagyott a nyakamon.

- Hagyd abba, kérlek ne! - hangom minden szónál elcsuklott. Hirtelen a férfi eltűnt előlem. Egy másik alak vette át a helyét. Nem tudtam megmondani, ki volt az, mivel háttal állt nekem. Mint aki meg akar védelmezni. Az előzően rajtam lévő férfi felállt a földről és megmentőmre nézett.

- Tűnj el! - mondta az előttem tornyosuló alak.

- Mi csak jól éreztük magunkat haver.

- Nem úgy hangzott, mintha ő annyira nagyon élvezte volna.

- Ja, mert ő egy kurva! - ingott meg a férfi. A megmentőm ökle a férfi arcán landolt.

- Azt mondtam tűnj el! - ordított rá. A férfi ezúttal nem veszekedett. Káromkodva hagyott ott minket. Az engem megmentő alak végre felém fordult, így szemügyre vehettem.

Szőke haj, rengeteg tetoválás, tenger kék szemek.. Helyes volt, és izmos.

- Jól vagy? - hangja még mindig kemény volt. 

- Köszönöm. - mondtam miközben bólintottam. Megadva a választ előzőleg feltett kérdésére. Ő is bólintott, majd kezét nyújtotta felém. Hezitáltam.

- Most mentettelek meg. Gondolod, hogy én is ki akarom próbálni?

- Hát. Sorozat gyilkos is lehetsz. - nevetett rajtam.

- Ha sorozat gyilkos lenék, te valószínű már halott lennél. - húzta fel jobb szemöldökét. Sóhajtottam, de elfogadtam. Bevezetett a házba, majd a kanapé fele vitt.

- Apropó, Niall vagyok - mondta ahogyan egy sört szorongatott.

- Lillie – válaszoltam szégyenlősen. Mosolygott amint helyet foglalt mellettem a kanapén.

- Gyönyörű név egy gyönyörű lánynak. - helyezte kezét combomra. Ahogyan ezt megtette le is söpörtem onnan.

- Azt hittem te nem olyan vagy , mint a másik férfi. - köptem oda neki.

- Nem. Én bájosabb vagyok. - mosolygott. Morogva húzódtam el tőle.

- Mi szél hozott téged egy ilyen buliba? - csúszott közelebb.

- Egy munkatársam meghívott. - forgattam szemeimet kis játékán. Nem akartam játszani.

- Nem úgy tűnik , mintha a te típusú bulid lenne. 

- Mit akarsz ezzel mondani? 

- Hé. Nyugodj le hercegnő. Én csak úgy értem, hogy nem úgy nézel ki, mint aki 12 éves kora óta drogozik. - emelte kezeit maga elé védekezésképpen.

- Oh, mert te igen. - sütötte le fejét csípős válaszol hallatán.

- Talán. - mondta keserűen. Sóhajtottam és az ujjaimmal babráltam. Nem akartam , úgy viselkedni mint egy lotyó.

- Sajnálom. Én nem igazán ismerek itt senkit és te. .. - Csendesedtem el. Hideg tekintete találkozott az enyémmel, mégis úgy éreztem valahonnan mélyen belülről szeretet árad belőle.

- Még megismerhetjük egymást. - vigyorgott, majd pár hajtincset a fülem mögé simított. Közel hajolt. Pár centire voltak egymástól ajkaink. Most komolyan meg akar csókolni? Csak most találkoztunk.

Valami oknál fogva, úgy éreztem testem elárul, sóvárogva indultam meg ajkai után. Mielőtt összeérhettek volna hangos szirénázó hangot hallottunk odakintről. Mindketten megijedtünk.. Niall azonnal felugrott elém. Pontosan úgy nézett ki , mintha meg szeretett volna védeni engem. Amit nem értettem. Csak most találkoztunk. Lehetetlen, hogy ilyen érzelmei legyenek felém. Egy hangos kiáltást hallottunk kintről.

- Rendőrök. - Niall-al egymásra néztünk és hangosan káromkodtunk. Mindketten jól tudtuk, hogy drog is van a buliban. Niall a csuklómnál fogva felrántott a kanapéról.

- Szaladnunk kell. - egy pillanatra rám nézett majd húzni kezdett maga után.