2. fejezet

Az utcán szaladtunk lefele. Igyekeztünk, hogy a zsaruk ne vegyenek észre. De persze, hogy nem sikerült. Kibicsaklott a bokám. Az erős fájdalomtól nem tudtam megállni, hogy ne sikítsak. Niall átnyúlt a lábam alatt és gyorsan felkapott 'menyasszonyi pózba' majd szaladni kezdett velem. A rendőrségi szirénák hangjától megugrottam.

- Horan! Tudjuk, hogy te vagy az. Állj meg!

- A francba! - szitkozódott Niall. Nem volt időm megkérdezni, hogy honnan ismerik a rendőrök. Nem ez volt a megfelelő pillanat. De nem vagyok meglepődve, hogy egy olyan alak, mint Niall összetűzésbe keveredett a rendőrökkel.

Nem tudom , hogy gondolta , hogy el tud szökni a rendőrök elől egy lánnyal a karjaiban, de folytatta az utat lefele az utcán. Kérdésemre hamar meg kaptam a választ. Niall befordult egy kertbe. A rendőrök ismét őt szólították, de hasztalanul. Öt hátsókerten mentünk végig, míg végül Niall letett engem valaki fa padjára. Nem mondott semmi. Óvatosan felemelte a lábam, majd a bokámat kezdte el vizsgálni.

- Nincs semmi komoly baja.

- Jé, köszönöm doktor úr. - mondtam meglehetősen durván.

- Hé. Most ne legyél goromba. Most mentettem meg a segged, másodszor. - motyogta.

- Köszönöm. - sóhajtottam. Csak nevetett, majd a szemembe nézett.

- Honnan ismernek a rendőrök? - csúszott ki a számon. Tekintetét rólam a földre vitte. Néhány másodpercig csend volt, aztán mesélni kezdett. 

- Nem ez az első esetem a rendőrökkel. Ne aggódj, nem öltem meg senkit, csak kaptak már el lopás közben meg drogozni. - amikor befejezte a mondatot, válaszképp bólintottam. Tekintetét megint rám emelte. Éreztem, hogy közeledik felém.

- Szerintem már biztonságban vagyunk. - mondtam mielőtt megcsókolhatott volna. Csak nevetett, majd felsegített.. Kezét derekamon pihentette, amíg elértünk egy parkba. Ott leültem egy padra, míg Niall felhívta az egyik haverját, hogy jöjjön értünk. Nem sokkal később egy rozoga autó állt meg mellettünk. Niall betuszkolt a kocsiba.

Kényszerítve voltam rá, hogy beüljek egy kocsiba csomó idegen alakkal. Remek.

A kocsi teljesen tele volt. Niall és egy másik fiú mellettem ültek. Egy másik alak ült az anyós ülésen, és persze valaki a volánnál is. 

- Hello sexy! - mondta a fiú aki mellettem ült. Teljesen be volt állva. Látszottak a vérmes szemein, amikkel végigmért engem. - Hé Jeff! Kidobhatod őt ma este az én házamnál! - szólt elő a sofőrnek, Jeff-nek , amint a kezét rárakta a combomra. Mielőtt bármit is tehettem volna Niall lerázta a srác kezeit rólam. 

- Vedd le róla a kezeidet! - morogta. Éreztem teljes testének melegét magam mellett.

- Nem tudtam, hogy a tied Horan! 

- Én nem! - mondtam.

- Oh, te! - ért hozzám megint a mellettem ülő srác.

- Azt mondtam ne érj hozzá! - Niall hangja olyan volt mint az éles kés.

- Én nem kockáztatnék Elliott! - figyelmeztette a srác az anyósülésről. Elliott szemeit forgatva felemelte a kezét. 

- Csak szórakozni próbálok.

- De nem vele! - mondta Niall összeszorított fogai közül. Elliott végre abbahagyta. Éreztem, ahogyan Niall karjai átfogják csípőmet. Veszekedhettem volna veled, de inkább Niall mint Elliott tapogatózása.

Végre megálltunk egy ház előtt, Niall kisegített a kocsiból. Amikor a haverjai elmentek, rájöttem ez az ő háza. A lábaim legyökereztek a kocsifelhajtón.

- Jössz? - kérdezte Niall. Megráztam a fejem.

- Nem megyek be a házadba.- próbáltam hátrálni.

- Lillie, gyere be ebbe a rohadt házba! - mondta durván. Nyers hangjának ellenére még mindig nem mozdultam. - Vagy jössz magadtól, vagy beviszlek én. - még mindig nem mozdultam. Niall odajött, felkapott 'menyasszonyi pózban' majd bevitt a házba. Letett a kanapéra, ezután elment és bezárt minden ajtót és ablakot. A pánik elhatalmasodott rajtam. Éreztem a gyomromban a szorongást. Be vagyok zárva egy házba egy idegennel. Remek.

- Maradj itt! - mondta nekem majd felment az emeletre. Persze, hogy nem hallgattam rá. Felálltam, elbotorkáltam egy egyik ablakig. Megpróbáltam kinyitni, de persze zárva volt. 'Ez az amit akartam' morogtam. Hallottam, hogy Niall jön le a lépcsőn, gyorsan visszaindultam a kanapéhoz. De persze, hogy megbotlok a saját lábamban ,és elesek. Megint. Niall gyorsan odajött hozzám, és felsegített.

- Lillie , megmondtam, hogy maradj egy helyben! - hörögte a fülembe, majd lesegített a kanapéra. Felém nyújtott pár ruhadarabot.

- Vedd fel! 

- Nem maradok itt!

- Vedd fel őket, Lillie!

- Nem! - morogtam.

- Ha te nem, akkor majd én adom rád őket. - vigyorgott önelégülten. Kelletlenül, de elvettem tőle a ruhákat, és megindultam a fürdő fele. Bezártam az ajtót, mielőtt átöltöztem volna.. Mikor kész voltam, kifele indultam. Az ajtó keretnek volt támaszkodva. Megijesztett. 

- Megijesztettél. - sziszegtem. Ő csak nevette.

- Tudod, nagyon jól nézel ki a ruháimban. - szemeimet forgatva ellöktem magamtól, majd a kanapéhoz mentem.

Ha már itt ragadtam, nem fogom hagyni, hogy rám mozduljon. Felhúzódtam a kanapéra. Niall előttem állt.

- Az ágyban fogsz aludni. - parancsolta.

- Nem! - mondtam , mint egy makacs kisgyerek.

- Nem adok neked választási lehetőséget! - ezzel egy időben átdobott a vállán és felvitt a hálószobájában. Rá ordítottam, hogy tegyen le de persze, hogy nem használt. Lefektetett az ágyra, amint megpróbáltam elmenni, visszanyomott oda, átkarolt, így még mozdulni sem tudtam.

- Nem tudsz itt tartani! - morogtam.

- Itt tudlak, bár nem örökre! - próbáltam szabadulni, de minden egyes próbálkozásomnál ölelése csak szorosabb lett. Szóval feladtam.

- Látlak reggel hercegnő. - mondta Niall mielőtt elaludt volna.

Persze én nem tudtam aludni. Egy idegen karjaiba voltam zárva, az ő házában, az ő ruháiban. Csodálatos.

Az agyam órákig kattogott, míg végül már nem tudtam nyitva tartani a szemeimet. Lassan sodródott el elmémből az utolsó ijesztő gondoltat , nem hiszem, hogy meg fogok tőle szabadulni. De még az sem biztos, hogy akarok.